Olvasási idő a gyermekek számára: 11 percek
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy gazdag ember, annak egy szolgája: János volt a neve. Ez a János olyan János volt, hogy pitymallatkor kelt, setét este feküdt, egész nap a keze, lába meg nem állott, mindég dolgozott s még mindég jókedvű volt. Mikor az esztendeje letelt, a gazda gondolta magában: Minek fizessek én bért Jánosnak. Ez a kolontos legény bér nélkül is szívesen szolgál.
János nem szólt semmit, azt is lassan mondta, s a második esztendőt is éppen olyan becsületesen leszolgálta, mint az elsőt s mikor esztendő végén egy krajcár nem sok, annyi bért sem kapott, nem szólt egy szót sem, megmaradt harmadik esztendőre is. Hanem mikor a harmadik esztendő is letelt, Jánosnak is megnyílt a szája s mondta:
– No gazduram, kitelt a három esztendő, tovább megyek egy házzal, – adja ki a bérem.
Mondta a gazda:
– Jól van, János, becsülettel szolgáltál, meg is fizetem a béredet illendőképpen.
Azzal benyúlt a zsebébe, kivett onnan három krajcárt: itt a béred, János, használd egészséggel.
János nem sokat értett a pénzhez, zsebre vágta, amit kapott s olyan virágos kedve fakadt, amilyen rég nem.
– Most már pénz csörög a zsebemben, mondta nagy vígan, nem kell többet dolgoznom.
Elbúcsuzott a gazdájától, útnak eredt, ment, mendegélt, hegyen, völgyön által, fütyölt, énekelt, táncolt, így ért egy erdőbe, ott csak elébe áll egy törpe emberke s megszólítja: Hová, hová, jókedvű János? Látom, hogy nincs bajod, a bánatot híréből sem ismered.
– Ugyan mért is búsulnék, felelt János. Három esztendei bérem a zsebemben csörög, hogyne volna jó kedvem?
– S mennyi pénzed van ugyan bizony? kérdezte a törpe.
– Nekem három egész krajcárom, felelt János, egy krajcár se híjja.
– Hát biz-e nagy pénz, mondotta a törpe. Látod, nekem egy fityingem sincs, szegény vagyok, mint a templom egere. Add nekem a pénzedet, te fiatal vagy, erős vagy, szerezhetsz még eleget.
Jó szíve volt Jánosnak, egy szóval sem kérette magát többet, belenyúlt a zsebébe, kivette a három krajcárt s mondta: itt van, né, Isten nevében.
– No, mondta a törpe emberke, mert olyan jó szíved van, mondj a három krajcárért három kívánságot, mind a három teljesedik.
– Jól van, mondta János. Első kívánságom, hogy adj nekem egy nyilat, olyat, hogy mindent találjon, amire célzok; második, hogy adj nekem egy szépen szóló hegedűt, olyat, hogyha a vonót ráteszem, még a félholt is táncra kerekedjék, harmadik, hogy, ha kérek valakitől valamit, azt meg ne tagadhassa.
– Úgy lesz, ahogy kívántad, mondja a törpe, azzal benyúlt a tarisznyába, onnét nyilat meg hegedűt húzott elé, oda adta Jánosnak. Amit pedig kérsz valaha valakitől, nincs az az ember a világon, hogy megtagadja tőled, mondotta s azzal Istennek ajánlotta Jánost.
De volt eddig jó kedve Jánosnak vagy nem volt, most majd kiugrott a bőréből. Tovább ment nagy vígan s amint ment, találkozik egy kecskeszakálú zsidóval, aki állott egy helyben s hallgatta egy madárnak az énekét.
– Jaj de szép, jaj de szép! áradozott a zsidó. Hogy is lehet ennek a csepp madárnak ilyen szép hangja! Hej, ha az enyém lehetne! Ha megfoghatnám!
– Hiszen, ha csak az a baja, szólt hozzá János, e miatt ne búsuljon kend, mindjárt lepottyan az a madár a fáról.
Azzal célba vette a madarat, a szárnyát ketté lőtte s a madár lebukfencezett a bokrok közé, az ám, tövisbokrok közé.
– No, ott a madár, hozza ki kend onnét, mondta János.
Bement a zsidó a tövisbokrok közé, keresi a madarat, János meg eléveszi a hegedűjét, rázendít, abban a pillanatban felugrik a zsidó, táncolni kezd eszeveszetten, János csak húzza, a zsidó pedig ugrál ide, meg oda, nagyokat ordít, merthogy a tövisek össze-vissza szaggatták a ruháját, véresre karcolták a bőrét, tetőtől talpig.
– Ne húzd, te tolvaj! kiabált a zsidó, nem akarok én táncolni.
– Hát ne táncoljon kend! – kacagott János s húzta tovább.
De már ekkor könyörgésre fogta a dolgot a zsidó, igért egy zacskó aranyat, csak hagyja abba a hegedűlést.
Hát, jó, János abba hagyta a hegedűlést s a zsidó adott is neki egy zacskó aranyat, de mikor János tovább lábalt, elkezdett átkozódni s beszaladt a városba, ott a birónak bepanaszolta, hogy elrabolták tőle az aranyat.
– Ki volt? Katona volt? kérdezte a biró.
– Dehogy katona, dehogy katona. Nem volt annak sem kardja, sem puskája, csak egy rongyos nyila meg egy hegedűje: arról lehet megismerni a kötélrevalót.
Nosza, a bíró mindjárt küldötte a pandúrokat, hogy kerítsék kézre azt a legény. Megtalálták, nyakon csípték s az arannyal együtt behozták a városba. Viszik Jánost a biró elé, az vallatja, de János feleli:
– Nem nyúltam én egy újjal sem a zsidóhoz, a pénzét sem vettem el, szabad akaratából adta nekem, hogy ne muzsikáljak többet.
– Hazudik, hazudik, hazudik! kiabál a zsidó.
– No ezt én sem hiszem, mondotta a biró s akasztófára itélte Jánost.
Másnap reggel vitték Jánost az akasztófa alá, de éppen olyan jó kedve volt, mint máskor. Szépen felsétált a lajtorján s mikor a legfelső fokára lépett, visszafordult s szólt a birónak:
– Biró uram, engedjen nekem egy kérést, mielőtt meghalnék.
– Kérhetsz akármit az életeden kívül, mondta a biró.
– Nem is kérem én az életemet, csak azt, hogy még egyszer muzsikálhassak.
– Aj, vaj! jajgatott a zsidó, csak azt ne, biró úr!
– Miért ne muzsikálna még egyet? – mondotta a biró. – Ez ugyan csekély kivánság. Húzd rá, fiam!
– Aj! vaj! kiabált a zsidó, akkor engem kössenek meg.
János elővette a hegedűt, ráteszi a vonót, húzni kezdi, hát egyszerre csak megmozdúlnak az emberek köröskörűl mind, illegetik, billegetik magukat, aztán hirtelen táncra kerekednek, a biró is, a hóhér is, a zsidó is, a katonák is, a népek is, mind, mind, rúgták, lökték egymást, mind nagyobbat, nagyobbat ugrottak, mígnem végre alig lihegtek, elnyúltak a földön.
– Elég, elég, kiáltott a biró, megkegyelmezek az életednek, csak ne muzsikálj többet!
János visszatette a hegedűt a tarisznyába, leszállott a lajtorjáról s rárivallt a zsidóra:
– No te, gazember, most valld meg, hol szerezted a pénzt, külömben megint eléveszem a hegedűt.
– Loptam, loptam! kiabált a zsidó, te pedig becsületesen szerezted!
– Bizony ha úgy, akkor te érdemled meg az akasztófát, mondotta a biró s ott helyben felhúzatta a zsidót.
Így vót, vége vót, mese vót.
Learn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
A „Tüske fogta zsidó” egyike a Grimm fivérek kevésbé ismert meséinek, mely nem része a mesegyűjteményük híresebb darabjainak. A történet középpontjában János, egy szolgáló áll, aki három éven át becsületesen dolgozik a gazdájánál, bér nélkül. Amikor végül bért kér, a gazdája mindössze három krajcárt ad neki. Mikor János útnak indul, találkozik egy törpével, akinek jószívűségből odaadja ezt a csekély összeget. Cserébe három kívánsága teljesül.
János különleges képességekre tesz szert: birtokába kerül egy nyíl, ami mindig eltalálja a célpontját, egy hegedű, amivel mindenkit táncra bír, és minden kérését teljesítik az emberek. Ezen képességek segítségével találkozik egy zsidóval, akinek egy madárra fáj a foga. János lelövi a madarat, és míg a zsidó a tövisben keresi azt, János hegedülni kezd, amivel táncra bírja a zsidót, aki végül arannyal jutalmazza, hogy hagyja abba a zenélést.
A zsidó azonban Jánost lopással vádolja, de amikor a bíróság elé kerül az ügy, és János újra zenélni kezd, mindenkit táncra bír, beleértve a bírót is. Végül a zsidó kénytelen bevallani, hogy ő maga lopott, így ő kapja a büntetést.
A mese egyértelműen a korabeli európai folklór motívumait követi, de mai szemmel nézve problémás, különösen a zsidó karakter ábrázolása miatt, ami antiszemitizmusra utal. Az ilyen elemek miatt nem tartozik a Grimm testvérek legkedveltebb művei közé a modern olvasók körében.
A „Tüske fogta zsidó“ című mese a Grimm fivérek népmeséinek egyik kevésbé ismert darabja, amely többféleképpen értelmezhető, és különböző tanulságokat tartalmazhat.
A becsület és jóindulat: János karaktere a becsület megtestesítője, aki hűségesen és fáradhatatlanul dolgozik, még akkor is, ha nem kap érte megfelelő jutalmat. Az, hogy pénzét odaadja a törpének, többet jelent, mint anyagi áldozat; ez a gesztus a segítőkészségről és az emberségről szól. A mese végén János bőségesen megjutalmazza ez az önzetlen cselekedet.
A hatalom és manipuláció kérdése: Jánosnak a törpétől kapott varázstárgyak – a mindent eltaláló nyíl, a varázshegedű és a megmásíthatatlan kérés – sajátos hatalmat biztosítanak számára. Ezen eszközökkel János képes befolyásolni másokat, különösen a zsidót és a bírót. Ez az elem a hatalom felelősségteljes használatára figyelmeztet.
Társadalmi kritikák: A mese tartalmazhat társadalmi kritikát is, különösen amikor a gazdag ember kihasználja János munkáját, és nem fizeti meg a bérét. Ez utalhat a társadalmi egyenlőtlenségekre, az elnyomásra és a kizsákmányolásra. A zsidó karakterének ábrázolása ugyanakkor a XIX. századi sztereotípiákat tükrözheti, amelyek ma már problematikusak.
Igazságszolgáltatás és igazságtalanságok: A mese végén az igazság kiderül, és a zsidó ármánykodása lelepleződik, ami János felmentéséhez vezet. Ez a klasszikus népmesei igazságszolgáltatás példája, ahol végül a jó elnyeri méltó jutalmát, míg a rossz megkapja a büntetését.
Ez a mese, mint sok más népmese is, az erkölcsi tanulságok mellett társadalmi és kulturális kérdéseket is felvet, amelyek különböző kontextusokban és időkben eltérően értelmezhetők.
A „Tüske fogta zsidó“ című mesét a Grimm fivérek írták, és része a 19. századi európai meseirodalomnak. A történet Jánosról szól, egy becsületes, jólelkű szolgáról, aki végül egy sor varázslatos képességet kap egy törpétől. Ezeket a képességeket később arra használja, hogy megmentse magát és leleplezze a becstelen zsidót.
A mese gazdag szimbolikával és társadalmi üzenettel bír, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a mese antiszemita sztereotípiákat tartalmaz. Ez sajnos nem volt ritka a korabeli európai irodalomban, beleértve a meséket is.
A mese nyelvezete egyszerű, a párbeszédek közvetlenek, és a cselekmény gyors ütemben halad előre. A három kívánság motívuma gyakori a népmesékben, és itt is kulcsszerepet játszik a történet kibontakozásában. János kívánságai mágikus tárgyakat és hatalmat eredményeznek, amelyeket bölcsen használ fel a mesében.
Emellett a történet olyan erkölcsi tanulságokat hordoz, mint a becsület és igazság győzelme a kapzsiság és hamisság felett, azonban a mese által közvetített előítéletes ábrázolás modern szemmel kritikusan vizsgálandó.
Fontos, hogy történelmi kontextusban értsük ezeket a meséket, és felismerjük, hogy az irodalomnak ma már eltérő elvárásoknak kell megfelelnie, különösen, ha kulturális érzékenységről és tiszteletről van szó.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 110 |
| Fordítások | ES, PT, FI, HU, IT, JA, NL, PL, RU, TR, VI, ZH |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 37.4 |
| Flesch-Reading-Ease Index | 28.2 |
| Flesch–Kincaid Grade-Level | 12 |
| Gunning Fog Index | 15.1 |
| Coleman–Liau Index | 12 |
| SMOG Index | 12 |
| Automatizált olvashatósági Index | 7.8 |
| Karakterek száma | 6.194 |
| Betűk száma | 4.822 |
| Mondatok száma | 79 |
| Szavak száma | 986 |
| Átlagos szavak mondatonként | 12,48 |
| Több mint 6 betűs szavak | 246 |
| A hosszú szavak százaléka | 24.9% |
| A szótagok száma | 1.934 |
| Átlagos szótagok szavanként | 1,96 |
| Három szótagú szavak | 256 |
| Százalékos szavak három szótaggal | 26% |
