Olvasási idő: 13 percek
Valaha régen, mikor még Krisztus a földön járt, történt, hogy egy este nagyon fáradtan ért Krisztus urunk egy faluba. Mindjárt a falu végén két ház volt szembe egymással, szép magas kőház az egyik, alacsony kis faház a másik. Gondolta Krisztus urunk, hogy bemegy a szép házba, ott bizonyosan gazdag ember lakik, az könnyebben adhat szállást. Oda megy, kopogtat az ajtón, a gazdag ember kinyitja az ablakot s kiszól: Ki az, mit keres itt?
– Szegény vándor vagyok, felelt Jézus Krisztus – szállást keresek az éjszakára.
Jól megnézte tetőtől-talpig a gazdag ember Jézus Krisztust s merthogy látta, hogy csakugyan szegény ember (kopott, avatag köpenyeg volt rajta) azt mondta nagy nyersen:
– Hiszen egyéb sem kellene, hogy minden jöttmentnek szállást adjak, elmehetnék koldulni. Keress másutt szállást.
Azzal becsapta az ablakot. Krisztus urunk egy pillanatig ott állott egy helyben, aztán ment a szegény ember házához s kopogtatott az ajtón. Abban a szempillantásban kinyilt az ajtó, a szegény ember betessékelte a vándort s szives szeretettel marasztotta éjjeli szállásra. Jó szivvel fogadta az asszony is s még ugyan kérte az engedelmet, hogy ők bizony szegény emberek, gazdag vacsorával nem traktálhatják meg, de a mit Isten adott, szivesen megosztják vele.
Mindjárt feltett egy fazék burgonyát a tűzhelyre s míg a burgonya főtt, azalatt megfejte egyetlen kecskéjét. Mikor aztán megfőtt a burgonya, az asszony asztalt terített, hárman melléje telepedtek s Jézus Krisztusnak ugyancsak ízlett a sovány vacsora, mert látta, hogy jó szívvel adják s hogy ezeknek az embereknek csakúgy ragyog az arcán a megelégedés.
Vacsora után félreszólítja az asszony az urát s mondja neki:
– Hallá-e, ma szalmát terítek a földre, azon hálunk, az ágyat pedig átengedjük a vándornak. Látszik rajta, hogy nagyon fáradt, törődött szegény, hadd pihenje ki magát.
– Helyes, helyes, mondta a szegény ember s mindjárt fel is ajánlotta a vendégnek az ágyat. Jézus Krisztus huzódozott, hogy így meg úgy, csak feküdjenek ők az ágyba, mert ők már öregek, de hiába, mégis csak neki kellett az ágyba feküdni, a háziak pedig a szalmán töltötték az éjjelt.
Jókor reggel felkeltek s az asszony reggelit főzött a vendégnek, köménymag levest – egyéb bizony nem tellett, de Krisztus urunknak ez igazán jól esett, mert látta, hogy jó szívvel adják. Reggeli után útra készűlődött Krisztus urunk, megköszönte a szállást, a szives vendéglátást, de mikor éppen indulóban volt, azt mondja a szegény embereknek:
– Ti olyan jó szívvel láttatok el engem, hogy azt én soha el nem felejtem. Kívánjatok tőlem háromféle dolgot s én azt teljesítem.
Mondta az ember:
– Mit kivánhatnék egyebet az örök üdvösségnél? Na meg azt, hogy mind a ketten egészségesek legyünk s meglegyen a mi mindennapi kenyerünk. Nem is tudnám, hogy mit kivánjak harmadikúl.
Mondta Jézus Krisztus:
– Kívándd, hogy e helyett a régi ház helyett új házad legyen.
Felelt a szegény ember:
– Ha kigyelmednek módjában van az, bizony szívesen venném.
Még jó formán körűl sem nézhettek, már ott állott a régi helyett az új ház, szép magas kőház s azzal Krisztus urunk Istennek ajánlotta őket, ment tovább az ő vándorútján.
Eközben fölkelt a gazdag ember is, kinézett az ablakon s im látja, hogy az ő házával szemben egy új kőház van, szebb az övénél. Ámult, bámult a gazdag ember, nem mert hinni a szemének, szólítja a feleségét:
– Nézz csak ide, mi történt. Tegnap még egy rozoga kis házikó állott itt, most meg egy szép, piros, cserepes kőház. Szaladj át s tudakold meg, hogy s mint esett ez a dolog.
Átszalad az asszony, kérdi a szegény embert – hát itt mi történt? Az meg elbeszélte:
– Itt bizony az történt, szomszéd asszony, hogy tegnap este itt járt egy vándor ember, annak szállást adtunk s reggel, mikor bucsúzott, azt mondta: kívánjunk három dolgot s ő mind a hármat teljesíti.
– S ugyan bizony mit kért kegyelmed?
– Az örök üdvösséget; egészséget a mindennapi kenyér mellett s végezetűl egy új házat.
Szalad vissza az asszony, mondja az urának, hogy mit hallott.
– Hej, ha én azt tudtam volna! Ejnye, ejnye, szeretném fejbe ütni magamat. Hogy is tudtam olyan oktalan lenni. Ez a vándor nálam is járt s én bolond fejjel elutasítottam.
– Hamar, üljön lóra, biztatta az asszony, vágtasson utána, hívja vissza, megtraktáljuk s majd kelmednek is teljesíti három kivánságát.
Nosza, kétszer sem mondatta ezt a gazdag ember lóra pattant, csakhamar utólérte Krisztus urunkat, mézes-mázos szavakkal hívta, mentegetődzött, hogy így meg úgy, ő tegnap este is szívesen látta volna, de nem találta az ajtó kulcsát, azalatt meg ő kigyelme elment. De ha még egyszer lesz erre útja, csak térjen be hozzá bátran, jó szívvel látja.
– Jól van mondta Krisztus urunk, ha még egyszer erre járok, betérek kigyelmedhez.
De a gazdag ember addig is szerette volna megtudni, hogy vajjon az ő kívánságát teljesítené-e a vándor. Meg is kérdezte, hogy kívánhat-e ő is három dolgot, mint ahogy a szomszédja.
– Kívánni kívánhat, felelt Krisztus, de jobb lesz, ha nem kíván.
De, gondolta magában a gazdag ember, ő mégis csak kieszel valami jót, hármat, olyat, ami még gazdagabbá teszi.
– Hát csak menjen haza kigyelmed, mondotta Krisztus urunk s három kívánsága teljesülni fog.
Hej, örűlt a gazdag ember, nagy vígan ügetett hazafelé s mindazon gondolkozott, hogy ugyan mit is kívánjon. Amint ezen gondolkozott, tágra eresztette a kantárszárat, a ló meg elkezdett viháncolni, ugrálni, s ezzel folyton zavarta a gondolkozásban. Ráütött a ló nyakára s csendesítette, de a ló csak ugrált, viháncolt, helytelenkedett. Szörnyű dühös lett a gazdag ember s egyszer csak elkiáltotta magát: ó, hogy a nyakad szakadna meg!
Hiszen csak kívánnia kellett, a ló abban a szempillantásban megbotlott, elesett, a nyaka megszakadt. Úgy elterűlt a földön, hogy többet meg sem mozdúlt.
– No, ez megdöglék, morgolódott a gazdag ember. Az első kívánságom teljesedett. Hanem még van két kivánságom, majd jobban vigyázok ezután.
A kantárt kihúzta a ló fejéből, a nyerget leoldotta a hátáról, a maga hátára kötötte s úgy ment gyalogszerrel hazafelé. Eközben a nap mind feljebb, feljebb lángolt, rekkenő forróság lett, a gazdag ember majd elolvadt, alig lihegett, a nyereg erősen nyomta a hátát s még mindig nem tudta, hogy mit kívánjon. Elgondolta magában, hogy bezzeg de jó dolga van most az ő feleségének. Otthon ül a jó hűvös szobában s nem izzad, mint ő. Ez erősen bosszantotta őt, s hogy hogy nem, azt találta mondani:
– Bárcsak a feleségem ülne a nyergen s ne tudna róla leszállani, a helyett, hogy én a hátamon cipeljem.
Alig hogy kimondotta az utolsó szót, a nyereg lerepűlt a hátáról, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
– Tyhűh, ilyen, olyan! szedtevettézett a gazdag ember. Ihol, teljesűlt a második kívánságom is! Most már csakugyan meggondolom, hogy mit kívánjak harmadszor.
Megfutamodott, hogy mihamarabb otthon legyen, beüljön a jó hűvös szobába, ott aztán gondolkozhatik nyugodalmasan. No, hazaér, benyit, s hát mit látnak szemei! A felesége ott ül a nyergen, jajgat, kiabál, erőlködik, ha valahogy le tudna szállani, de nem tud!
– Csak maradj ott, mondotta a gazdag ember, mert én a világ minden gazdagságát akarom most kívánni.
– Üssön belé a tüzes mennykő a kend kívánságába, – kiabált az asszony – mit ér nekem a világ minden gazdagsága, ha itt kell ülnöm a nyeregben halálom órájáig! Ha azt kívánta, hogy nyeregre kerűljek, kívánja most, hogy le is kerűljek innét!
Mit volt mit tenni, akarta, nem akarta, nem kívánhatott egyebet. Abban a pillanatban le is szállott az asszony a nyeregből. Mondta az urának:
– Nagy buta kend. Bezzeg másként csináltam volna én!
Bezzeg, hogy ő ott hagyta volna az urát a nyeregben. De nem is volt ettől fogvást békesség, nyugodalom a gazdag ember házában. Annál jobban éltek a szegény emberék: volt egészség, mindennapi kenyér, örök üdvösség, – mi kell még?
Facebook 
Whatsapp 
Messenger 
Telegram
Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
„A szegényember meg a gazdag“ című mese a Grimm testvérek meséi közül való, és egy tanulságos történetet mond el a kedvességről, vendégszeretetről és az önzetlen jóságról.
A történet központi szereplői: Krisztus, a szegény ember és a gazdag ember.
Krisztus, mint vándor, egy faluba érve éjszakai szállást keres. A gazdag ember nem látja vendégül, mivel Krisztus szegényes ruházata alapján megítéli őt, míg a szegény ember és felesége örömmel fogadják a vándort, és megosztják vele szerény vacsorájukat is.
A történet tanulsága a jószívűség és önzetlenség jutalma. Krisztus hálája jeléül teljesíti a szegény emberek három kívánságát: az örök üdvösséget, egészséget és egy új házat. Ezzel szemben a gazdag ember, aki utólag próbálja visszanyerni elmulasztott lehetőségét, önző kívánságainak csak kárát látja.
A mese rámutat arra, hogy a valódi gazdagság nem az anyagi javakban rejlik, hanem a szív jóságában és az emberek közötti kapcsolatban. A szegény ember és felesége egyszerű kívánságai a megelégedettség és boldogság forrásává válnak, míg a gazdag ember kapzsisága és gondatlansága több bajt hoz rá. A történet végén a szegény emberpár elégedetten és békésen él, hiszen mindenük megvan, amire igazán szükségük van.
A „A szegényember meg a gazdag“ mese többféle értelmezési lehetőséget kínál, feltárva a gazdagság és a szívjóság kontrasztját, valamint a belső értékek fontosságát.
A jószívűség és az önzetlenség jutalma: A történet központi tanulsága, hogy azok, akik önzetlenül és szeretettel segítenek másokon, az életben és a túlvilágon is jutalmat nyernek. A szegény ember és felesége jószívűen fogadja Jézust, és cserébe három kívánságuk teljesül, amelyeket bölcsen és szerényen választanak meg.
A mohóság és az előítélet veszélyei: A gazdag ember reakciója Jézus kérésére előítéletekről és önzőségről tanúskodik. Amikor rájön hibájára, inkább anyagi hasznot próbál húzni a helyzetből. Az, hogy az ő kívánságai bolondságok és rövidlátóak, azt hangsúlyozza, hogy a mohóság és az önző gondolkodás mennyi problémát okozhat.
Az anyagi javak hiábavalósága: A gazdag ember végül nem nyer semmit a három kívánságával, míg a szegény ember immateriális, de lényegi dolgokat (egészség, mindennapi kenyér, üdvösség) kíván, amik valódi elégedettséget és boldogságot hoznak.
A bölcs döntések szerepe az életben: A szegény ember tudja, mi az, ami igazán fontos az életben, és ennek megfelelően kér, míg a gazdag ember elvesztegeti lehetőségeit. A mese azt sugallja, hogy a bölcsesség és a jól megválasztott értékek hosszú távú elégedettséghez vezetnek.
A belső béke és harmónia fontossága: A szegény pár belső elégedettsége és harmóniája szemben áll a gazdag ember házasságával, ahol a pénz és a kapzsiság konfliktusokat szül. A mese arra tanít, hogy a lelki béke gyakran többet ér az anyagi javaknál.
Összességében, a mese arra ösztönöz, hogy az emberek értékeljék az egyszerű örömöket, a szeretetteljes kapcsolatokat és az élet alapvető szükségleteit, miközben elrettenti azokat, akik csak a vagyont keresik.
Grimm fivérek meséje, „A szegényember meg a gazdag“, egy tanulságos történet a jószívűségről és az önzetlenségről. A mese központi szereplője Jézus Krisztus, aki vándorként járja a falvakat, és próbára teszi az emberek vendégszeretetét. Az elbeszélés elején Krisztus urunk szállást keres egy faluban, ahol a gazdag ember ridegen elutasítja, míg a szegény ember és felesége örömmel fogadják őt. E jószívűségükért cserébe Krisztus teljesíti három kívánságukat.
A mese két fontos tanulságot hordoz. Az egyik a szívből jövő vendégszeretet és jószívűség jutalmazása. A szegény ember nem szószerinti gazdagságot kér, hanem egészséget, mindennapi kenyeret és örök üdvösséget, ami a valódi boldogság és jólét forrása. A másik tanulság a kapzsiság és az átgondolatlan kívánságok veszélye. A gazdag ember megpróbálja kihasználni a lehetőséget, de meggondolatlanul pazarolja el kívánságait, amely csak további problémákat szül számára.
A mese világosan tükrözi a Grimm-mesék jellegzetes morális üzenetét, miszerint a belső értékek, mint a jószívűség, együttérzés és a belső béke, sokkal többet érnek, mint a felszínes gazdagság.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 87 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 750A |
| Fordítások | EN, ZH, ES, FR, RU, UA, PT, JA, DE, VI, TR, IT, PL, NL, RO, EL, DA, FI, SE, BE, BG, LV, SK, SL, SR, NO, LT |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 45,0 |
| Karakterek száma | 7.776 |
| Betűk száma | 6.215 |
| Mondatok száma | 80 |
| Szavak száma | 1.229 |
| Átlagos szavak mondatonként | 15,36 |
| Több mint 6 betűs szavak | 364 |
| A hosszú szavak százaléka | 29,6% |
| Típus-token arány (TTR) | 0,476 |
| Mozgóátlagos típus-token arány (MATTR) | 0,832 |
| Szöveges lexikai diverzitás mértéke (MTLD) | 126,2 |
| Hapax legomena | 426 |
| Átlagos szóhossz | 5,06 |
| Mondathossz mediánja | 13,5 |
| Mondathossz 90. percentilise | 30,0 |
| Közvetlen beszéd aránya | 0,0% |
| Mondatkomplexitás | 3,03 |
| Kötőelemek | 54 |
| Referenciális kohézió | 0,025 |
| Szereplő-/névjelöltek | Krisztus (13), Jézus (4) |
| Szereplők együtt-előfordulási hálózata | Jézus - Krisztus (3) |
| Motívum-/címkejelöltek | Grimm fivérek |
