Olvasási idő a gyermekek számára: 11 percek
Jó pár száz esztendővel ezelőtt, amikor még az emberek nem voltak olyan okosak és minden hájjal megkentek, mint manapság, furcsa dolog történt egy városkában. Éjnek idején egyszer egy nagyfajta bagoly – uhubagolynak hívják – betévedt egy környékbeli erdőből az egyik polgárnak a csűrjébe. Ott lepte meg a virradat.
Tudni való, hogy a bagoly éjszakai madár, nem lát jól a napvilágnál, nem is szeret nappal mutatkozni, mert olyankor a többi szárnyas rettenetes ricsajjal űzőbe szokta venni.
Nos hát ez a mi uhumadarunk sem merte elhagyni a csűrt, amelyikben éjjel tanyázott; behúzódott az egyik sarokba, ott gubbasztott, ott várta, hogy megint besötétedjék.
Reggel a szolgalegény bement a csűrbe szalmáért. Meglátta a sarokban a nagy szürke madarat. Megijedt tőle, szaladt hanyatt-homlok a gazdájához, és jelentette neki, hogy a csűrben egy szörnyeteg kuporog, amilyet ő még életében sosem látott, forgatta a szemét, és olyan félelmetes a formája, hogy aki a közelébe merészkedik, bizonyára minden teketória nélkül bekapja.
– Ismerlek, jómadár! – mondta a gazda. – Egy rigót még valahogyan megkergetsz, de ha már egy döglött kakas hever az utadban, előbb hazaszaladsz a botodért, és csak úgy mersz a közelébe kerülni! No, majd én megnézem azt a szörnyeteget – tette hozzá.
Nagy bátran lement a csűrbe, és körülnézett. Hanem amikor a tulajdon szemével is megpillantotta a riasztó jószágot, nem kisebb ijedelem fogta el, mint az imént a szolgalegényt. Egyetlen hatalmas ugrással kint termett a csűrből, rohant a szomszédjához, lélekszakadva esett be az ajtaján, alig bírta kinyögni, mi baja.
– Egy veszedelmes vadállat ütött tanyát nálam… Sohasem láttam még hozzá hasonlót… Ha kitör a csűrből, az egész város szörnyű veszedelembe jut… Gyertek, segítsetek…
Föllármázták a környéket, zenebona támadt az utcákban, a polgárok nyársat, vasvillát, kaszát, fejszét ragadtak, és elszántan a csűr felé tódultak. Csakhamar megérkezett a tanács is, élén a polgármesterrel. A piactéren csatarendbe álltak, aztán megindultak a csűr ellen. Óvatos hadmozdulatokkal annak rendje és módja szerint körülvették, mint egy ellenséges várat.
Akkor előállt egy eltökélt dalia, előreszegezte a nyársrudat, és halált megvető bátorsággal behatolt a csűrbe.
Egy pillanatig néma csend volt, majd irtózatos ordítás harsant: a dalia rohant ki a csűrből, elhajította a nyársat, és halotthalaványan rogyott megrökönyödött társai karjába. Egy szó nem sok, annyit sem bírt kinyögni.
– Eh, nyúlszívű! – mondta egy még nála is vakmerőbb pocakos hős, és vasvillát szegezve, teljes terjedelmében benyomult az ellenség hadiszállására.
Egy félperc múlva iszkolt ő is kifelé, mint akit kergetnek. Még hátra is tekingetett, nem üldözik-e. Leroskadt a téren a kút mellett a kőpadra, tenyerébe ejtette a fejét, úgy rebegte:
– Nem, ez aztán igazán nem tréfa!
Még egy vállalkozó akadt, de az se járt különben; nagy garral elindult, aztán szégyenszemre megfutamodott.
Már-már úgy látszott, hogy nem a polgárok űzik ki a szörnyeteget a csűrből, hanem a szörnyeteg őket a városukból. Végül azonban jelentkezett egy nagy behemót ember, aki sokat forgott mindenféle hadakban, és híres volt vitézi tetteiről.
– Mit gondoltok, elég, ha csak megbámuljátok az ellenséget? Komoly munka ez, nem gyerekjáték! De látom, mindnyájan anyámasszony katonái vagytok; mind féltek, hogy beletörik a fogatok ebbe a kemény dióba!
– Jó, jó – mondták neki a polgártársai -, elismerjük, hogy te vagy a legnagyobb vitéz a városban; segíts hát rajtunk!
– Hozzátok ide a fegyverzetemet! – rendelkezett a nagy hős.
Páncélt öltött, kardot kötött, dárdát fogott. A többiek áhítattal figyelték s készülődését, magasztalták a bátorságár, aggódtak az életéért. Aztán önkéntes jelentkezők odakúsztak a csűrhöz, és elszántan kitárták a kapuját.
Elképedt, megdöbbent moraj hangzott: ott ült a bagoly a szemük előtt a csűr közepén, a magasban; elunta magát a sarokban, és rátelepedett az egyik keresztgerendára, onnét hunyorgott vaksin lefelé.
– Hamar ide a létrát! – adta ki a parancsot a hős férfiú.
Hoztak is nyomban egy éktelenül hosszú lajtorját. Azt a vitéz nekitámasztotta a gerendának, és elkezdett fokról fokra fölfelé mászni.
Odakint egyszeriben elragadta a nézőket a lelkesedés. Éljeneztek, hurráztak, biztatták a páncélos vitézt, viselkedjék igazi hőshöz illően, mutassa meg, hogy helyén a szíve, mentse meg a város becsületét.
A baglyot egészen megvadította a lenti sokadalom meg a nagy zsivajgás. Látta, hogy valamiféle ismeretlen óriás közeledik felé a levegőben, de zavarában nem tudta, merre meneküljön. Ijedtében kimeresztette a szemét, fölborzolta a tollát, csattogtatta a csőrét, és rekedtén rikoltozni kezdett:
– Szúrd le! Szúrd le! – kiáltozta lent a tömeg.
– Bezzeg nem ordítoznátok így, ha ti volnátok a helyemben! – szólt vissza bosszúsan a hős.
Már nem volt messze a bagolytól. Megtorpant, topogott, izgett-mozgott a páncéljában, de mert mégsem akart szégyenben maradni annyi ember szeme láttára, összeszedte magát, és még egy fokkal feljebb hágott.
A bagoly még nála is jobban félt. Még jobban kimeresztette a szemét, és kétségbeesésében még rémültebben elrikkantotta magát: – Uhu!
Ez már a mi bajnokunknak is sok volt! Tetőtől talpig reszketni kezdett, nem volt se holt, se élő, azt sem tudta, hogyan jutott le a létráról.
Ha már ő is így járt, hogy is akadt volna ezután vállalkozó, aki az életét kockáztatni merte volna!
– Ez a szörnyeteg éppen csak ráfújt a város legerősebb emberére, máris semmivé tette! – mondták. – Nincs az a halandó, akivel el ne bánnék! Tanakodni kezdtek, hogyan mentsék meg a várost a végveszedelemtől. Sokáig tanácskoztak, mert úgy látszott, nincs mentség, el kell készülniök a pusztulásra. Akkor azonban a polgármesternek mentő ötlete támadt.
– Én azt javaslom, fizessük meg a város pénztárából a gazdának a csűre árát gabonástul, szalmástul-szénástul, nehogy károsodás érje, aztán gyújtsuk föl ezt az átkozott épületet; ha porig ég, a szörnyeteg is megég benne, és így senkinek sem vész oda az élete érte. Ilyenkor nincs helye a takarékosságnak. Ha fukarkodnánk, csak pórul járnánk!
Egyhangúlag, nagy lelkesedéssel el is fogadták nyomban a javaslatot. A csűrt meggyújtották mind a négy sarkán. Csakhamar lángba borult, és a bagoly nyomorultul benne égett. Így szabadultak meg a szörnyetegtől.
Aki nem hiszi, járjon utána.
Learn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
A „A bagoly“ című mese a Grimm testvérektől egy tanulságos történet, amely bemutatja, hogyan lesz az emberek tudatlanságából és félelméből pánik és felesleges pusztítás. A történet egy kis városkában játszódik, ahol egy uhu bagoly véletlenül beköltözik a csűrbe, és a lakosok rémült reakciója miatt szörnyetegnek nézik.
A mese fő gondolata a félreértések és az ebből fakadó irracionális félelem. Az emberek ahelyett, hogy megpróbálnák megérteni a helyzetet, pánikba esnek és drasztikus lépéseket választanak, mint a csűr felgyújtása, hogy megszabaduljanak a feltételezett veszélytől. Ez a történet rámutat arra, hogy mennyire fontos a helyzetek valódi megértése és a túlzásoktól mentes, racionális gondolkodás.
A mese egyben a társadalmi viselkedésről is szól: hogyan hat a tömeg pszichológiája az egyének döntéseire, és milyen könnyen alakulhat ki pánik egy közösségben. A történet végén, bár megszabadulnak a „szörnyetegtől“, a cselekedetük eredménye inkább önpusztító, hiszen egy értékes épületet és sok anyagi értéket áldoznak fel feleslegesen. A mese ironikus befejezése – azaz hogy a történet hitelességét kétségbe vonják – még inkább kiemeli a mesebeli események abszurditását.
A „A bagoly” című mese a Grimm fivérektől többféleképpen értelmezhető.
Szűklátókörűség és félelem: A mese elején a közösség tagjai a számukra ismeretlen baglyot egy szörnyetegként azonosítják, és túlzott félelmet szítanak körülötte. Ez a reakció rámutat arra, hogy hogyan válhat a félelem és a tudatlanság irracionálissá, és hogyan vezethet szélsőséges helyzetekhez. Az emberek a saját korlátozott látásmódjuk miatt teszik tönkre a csűrt, és végül megsemmisítik a bagolyt, amely valójában ártalmatlan volt.
Hősiesség és bátorság: A mese középpontjában áll a közösség reakciója az ismeretlen veszélyre. Többen próbálják megmutatni bátorságukat, de végül egyikük sem mer szembeszállni a „szörnyeteggel”. Ez tükrözi azt, hogy a valódi hősiesség nem feltétlenül fizikai bátorságot jelent, hanem néha a józan ész használatát és a helyzet megfelelő kezelését.
Emberi természet és döntéshozatal: A történet illusztrálja, hogy hogyan hozhat egy csoport elhamarkodott, irracionális döntéseket a pánik helyzetében. A közösség inkább feláldozza a csűrt, minthogy próbálkozna megérteni a helyzetet, vagy békés megoldást találni. Ez ráébreszt arra, hogy fontos az információk helyes értelmezése, és a logikus gondolkodás hatalma.
Szociális hierarchia és felelősség: A mese bemutatja, hogy a társadalmi szerepek és hierarchia hogyan befolyásolják a csoport dinamikáját. A polgármester javaslata kapcsán látható, hogy milyen nagy hatást gyakorolhat egy felelős vezető a közösségre, akkor is, ha a megoldás talán nem a legjobb vagy legetikusabb volt.
A „A bagoly” meséje így több szinten is értelmezhető, és fontos tanulságokat kínál az emberi félelem, döntéshozatal és bátorság természetéről.
A Grimm fivérek „A bagoly“ című meséje számos nyelvészeti és társadalmi jelenség elemzésére ad lehetőséget. Nyelvészeti szempontból érdemes megvizsgálni a mese nyelvezetét, stílusát és a szereplők közötti párbeszédeket.
Nyelv és stílus: A mese nyelvezete egyszerű, mégis gazdag és kifejező. A szöveg tele van régies kifejezésekkel, amelyek a mese történelmét és a korabeli nyelvhasználatot tükrözik, ugyanakkor a leírások élénkek és vizuálisak. Az olyan kifejezések, mint „nagy bátran“, „látom, mindnyájan anyámasszony katonái vagytok“ vagy „végveszedelemtől“ hozzájárulnak a történet hangulatának megteremtéséhez.
Párbeszédek: A szereplők közötti párbeszédek gyakran humorosak, és a közösség reakcióit tükrözik a váratlan eseményekre. A párbeszédek révén érzékeltethetők a szereplők jellemvonásai, például a gazda határozottsága vagy a polgártársak félelmei.
Szereplők jellemzése: A nyelvhasználat révén kirajzolódnak a karakterek közötti különbségek. Az egyszerű szolgalegény ijedtsége, a bátor hősök vakmerősége és a polgármester bölcsessége mind a szöveg stílusán keresztül ábrázolódik.
Szociolingvisztika: A mese megmutatja, hogyan alakult ki pánik és közösségi cselekvés egy ártatlan helyzetből. A közösség viselkedése, a szörnyetegnek hitt bagoly iránti félelmük jól példázza, hogyan befolyásolja a közösségi nyomás az egyéni viselkedést.
Társadalomkritika: A mesén keresztül a Grimm fivérek ironikusan mutatják be az emberi kicsinyességet és butaságot, hiszen a bagoly valójában ártalmatlan lény volt. A közösség túldramatizálja a helyzetet, és a problémát végül radikális módon oldják meg, ami rávilágít a kollektív irracionalitásra.
Összességében a mese nemcsak szórakoztat, hanem elgondolkodtató példája is annak, hogyan reagál egy közösség ismeretlennel és félelemmel teli helyzetekre, hogyan játszik szerepet a nyelv a hangulatkeltésben, és milyen könnyen téves következtetésekre juthatnak az emberek a látszat alapján.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 174 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 1281 |
| Fordítások | DE, EN, DA, ES, FR, PT, HU, IT, JA, NL, PL, RU, TR, VI, ZH |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 46.3 |
| Flesch-Reading-Ease Index | 9.8 |
| Flesch–Kincaid Grade-Level | 12 |
| Gunning Fog Index | 18 |
| Coleman–Liau Index | 12 |
| SMOG Index | 12 |
| Automatizált olvashatósági Index | 10.2 |
| Karakterek száma | 6.335 |
| Betűk száma | 5.098 |
| Mondatok száma | 80 |
| Szavak száma | 929 |
| Átlagos szavak mondatonként | 11,61 |
| Több mint 6 betűs szavak | 322 |
| A hosszú szavak százaléka | 34.7% |
| A szótagok száma | 2.034 |
| Átlagos szótagok szavanként | 2,19 |
| Három szótagú szavak | 310 |
| Százalékos szavak három szótaggal | 33.4% |
