Childstories.org
  • 1
  • Minden Grimm
    Tündérmese
  • 2
  • Olvasási idő
    szerint rendezve
  • 3
  • Tökéletes a
    felolvasáshoz
Az erdei ház
Az erdei ház Märchen

Az erdei ház - Mese Grimm fivérek

Olvasási idő a gyermekek számára: 16 percek

Rengeteg nagy erdő szélén élt kis kunyhójában a favágó a feleségével meg a három lányával. Egy reggel, mikor munkába indult, azt mondta a feleségének:

– Egész napra odamaradok, különben nem tudok végezni a sok dologgal. Az ebédemet majd küldd utánam a legnagyobb lányunkkal. Hogy el ne tévedjen viszek magammal egy zacskó kölest és elszórom az úton. Mikor a nap delelőre ért, a legnagyobbik lány elindult az erdőbe az ebéddel. De hamarosan eltévedt, nem találta az utat mert a verebek, rigók, cinkék és pintyek akkorra már régen fölcsipegették a kölest, amit az édesapja elhintett. Csak úgy találomra ment tovább, mindig beljebb és beljebb, míg a nap le nem szállt, s meg nem jött az éjszaka. A fák lombja nyögni kezdett, a sötétben baglyok huhogtak, s a bokrok mintha panaszosan sóhajtoztak volna. A lányt elfogta a félelem; megállt, s azon töprengett, hová bújjék, merre meneküljön. Akkor valami fényesség csillant meg a távolban a fák közt. „Ott emberek laknak, majd csak adnak szállást éjszakára“ – gondolta a lány, és elindult a világosság felé. Nemsokára egy házhoz ért, annak az ablaka világított.

Az erdei ház Mese

Megzörgette a kiskaput. Egy nyers hang kiáltott ki:

– Kerülj beljebb! A lány fölment a sötét falépcsőn, és bekopogtatott az ajtón.

– Csak tessék! – hallatszott ismét ugyanaz a hang. Benyitott. Odabent egy deres hajú, vénséges vén ember ült az asztalnál. Arcát kezébe temette, fehér szakálla a földet verte A kemencepadkán pedig három állat pihent: egy tyúk, egy kakas meg egy tarka tehén. A lány elpanaszolta, hogyan járt és éjjeli szállást kért. A vénember figyelemmel végighallgatta, aztán a kemence felé fordult.

Tyúkocskám,
kakaskám,
és te, tarka tehénke:

mit szóltok a beszédre?

Az állatok azt mondták rá, hogy:

– Dukk! S ez nyilván azt jelentette, hogy „mi ugyan nem bánjuk,“ mert az öreg azt mondta:

– Van itt eleség bőséggel, busásan. Eredj a tűzhelyhez; főzz nekünk vacsorát. Kint a konyhán a lány talált-mindent, ami kellett. Jó vacsorát készített, de az állatokra nem gondolt. Föltette a tálat az asztalra, leült az ősz öregember mellé, és addig evett míg jól nem lakott. Mikor jóllakott, azt mondta:

– Fáradt vagyok, lefeküdnék, jót aludnék. Hol találok ágyat? Erre az állatok elkezdték a padkán:

Ettél, ittál, jóllaktál;
nekünk bezzeg nem adtál! Most aztán magad lássad,
hogyan töltöd éjszakádat!

Az öreg pedig azt felelte neki:

– Eredj fel a lépcsőn, ott a kamrában találsz két ágyat, vesd meg őket szépen, húzz tiszta lepedőt, én is megyek mindjárt lefeküdni. A lány fölment, sietve megágyazott, és tüstént lefeküdt, meg sem várta az öreget.

Az erdei ház Mese

Az nemsokára fölcammogott a szobába, körüljártatta benne a lámpája fényét, rávilágított a lányra is, de az meg sem mozdult, aludt, mint a bunda. Az öregember megcsóválta a fejét, aztán kinyitott egy csapóajtót, és lesüllyesztette a lányt a pincébe. Késő este hazatért a favágó, mondja a feleségének:

– Hallod-e, asszony, igazán nem szép tőled, hogy egész nap éhezni hagytál!

– Már hogy hagytalak volna! Kiküldtem én idejében az ebédedet, de az a haszontalan lány vagy eltévedt, vagy elcsavargott, No, majd holnap kifaggatom, ha hazavetődik! Másnap a favágó megint hajnal előtt kelt.

– Megint sok a munkám, megint nem érek rá hazajönni ebédre; küldd ki utánam az ennivalót a középső lányunkkal – mondta. – Hogy úgy ne járjon, mint a nénje, viszek magammal egy zacskó lencsét, s elszórom az úton; a lencse nagyobb, mint a köles, azt jobban meglátja, nem fog eltévedni. Délben a középső lány is elindult hát az ebéddel. Hanem a lencsének nyoma sem volt már; mind egy szemig fölcsipegették az erdei madarak. A lány ide-oda bolyongott az erdőben, és estére ő is odaért a kis házhoz. Bezörgetett, enni kért, szállást kért, akárcsak tegnap a nénje. A fehér szakállas öreg megint csak az állataitól kért tanácsot:

Tyúkocskám,
kakaskám,
és te, tarka tehénke:

mit szóltok a beszédre?

Az állatok ezúttal is csak mondtak, hogy:

– Dukk! És minden úgy történt, mint tegnap. A lány jó vacsorát főzött, el is költötte az öreggel, de az állatokra ügyet sem vetett. Vacsora után ásított egy nagyot, és az ágya felől kérdezősködött. Az állatok pedig rákezdték:

Ettél, ittál, jóllaktál;
nekünk bezzeg nem adtál! Most aztán magad lássad,
hogyan töltöd éjszakádat!

A lány fölment a kamrába, megvetette az ágyat, lefeküdt és elaludt. Az öreg utána ballagott, most is megcsóválta a fejét, aztán Iesüllyesztette a pincébe. Harmadnap hajnalban azt mondta a favágó a feleségének:

– Ha megjönne is közben a másik két lányunk, azért csak a legkisebbikkel küldd utánam az ebédet. Az mindig jó és engedelmes gyerek volt, most is az igaz úton fog maradni, nem kódorog el, mint a két nénje!

– Azt akarod, hogy a legkedvesebb gyermekemet is elveszítsem? – sopánkodott az asszony.

– Sose aggódjál – nyugtatta meg az ura. – Okos, eszes kislány az, nem fog eltévedni. Aztán meg ma egy zacskó borsót viszek magammal, azt hintem el. A borsó nagyobb, mint lencse, annak nyomán biztosan eltalál hozzám. Délben a lányka karjára vette a kosárkát, elköszönt az édesanyjától, és elindult. Hanem akkorra a borsó már réges-régen a vadgalambok begyében volt! A lányka nem tudta, merre menjen, hova térjen. Egyre azon emésztődött, mennyire éhezik szegény édesapja, és mennyire aggódik majd az édesanyja, ha nem ér haza idejében. Reá is rásötétedett, ő is megpillantotta az erdei ház ablakában a világosságot, ő is bekopogtatott; és megkérdezte szépen, kaphatna-e szállást éjszakára. Az öreg az állataihoz fordult:

Tyúkocskám,
kakaskám,
és te, tarka tehénke:

mit szóltok a beszédre?

Azok azt szólták, hogy:

– Dukk! A lányka odament a kemencepadkához, megsimogatta a tyúkocskát, végigcirógatta a kakaskát, a tehénkének megvakarta a két szarva közt a fejét. Az öreg kiküldte a konyhába, hogy készítsen vacsorát. A lány megfőzte az ételt, föltálalta az öregnek az asztalra, de maga nem ült le.

– Hát te nem eszel?

Az erdei ház Mese

– kérdezte az öreg.

– Hogyne – felelte a lány -, én jóllakjam, ezek a szegény jószágok meg semmit se kapjanak? Van odakint eleség bőséggel, busásan, előbb ellátom őket! Hozott egy szakajtó árpát, azt kiszórta a tyúkocskának meg a kakaskának; aztán a tehénkének is hozott egy öl illatos szénát.

– Egyetek, kedves jószágok – mondta -, aztán ha megszomjaztatok, igyatok is! Azzal elébük tett egy vödör friss vizet. A tyúkocska meg a kakaska felröppent a vödör szélére, belemártotta a csőrét a vízbe, aztán magasba tartotta a fejecskéjét, már ahogyan a madarak szokták, ha isznak.

Az erdei ház Mese

Jókorát húzott a tarka szőrű tehénke is. Mikor az állatok jóllaktak, a lányka is asztalhoz ült, és megette, amit az öreg hagyott neki. A tyúkocska meg a kakaska a szárnya alá dugta a fejét, és a tehénke is elaludt.

– Nem térhetnénk mi is nyugovóra? – kérdezte a lányka. Az öreg az állatokhoz fordult:

Tyúkocskám,
kakaskám,
és te, tarka tehénke:

mit szóltok a beszédre?

– Dukk! – felelték az állatok.

Velünk ettél, velünk ittál,
mindnyájunkat jól tartottál:

álmodj szépet minálunk;
jó éjszakát kívánunk!

A lányka felment a kamrába, felrázta a párnákat, felhúzta és megvetette az ágyakat, aztán leült a székre, és várta az öregembert. Az csakhamar be is lépett, s lefeküdt az egyik ágyba; hosszú fehér szakálla leért a lábáig. A lányka a másik ágyba feküdt és elaludt. Békességben pihent éjfélig; hanem akkor olyan nyugtalanság lett a házban, hogy fölébredt. A sarokból zirregés-zurrogás hallatszott, az ajtó kivágódott, és nekicsapódott a falnak, a lépcső dübörgött, mintha leszakadna, és végül olyan robaj támadt, mintha az egész tető leomolnék. A lányka először megijedt, de mert semmi baj nem érte, és a ház is elcsendesedett, csakhamar újra álomba merült. Hajnalban, ahogy a nap fölkelt, kinyitotta ő is a szemét; hát mit látott, uramfia! Egy nagy teremben feküdt, és körülötte királyi pompa csillogott. A zöld selyemkárpitos falakon aranyvirágok virultak. Agya elefántcsontból volt, fölötte vörös bársonymennyezet, odébb meg a széken egy pár gyöngyös topánka díszelgett. A lányka azt hitte, álmodik. Fényes ezüstcsengőcskét látott az éjjeliszekrényén, de azt is csak álomnak gondolta; kinyúlt érte, fölemelte, hogy vajon igazi-e. A csengő megcsendült, s abban a pillanatban három díszes öltözetű szolga lépett a lány ágyához.

– Mit parancsolsz, kedves úrnőnk? A lány nem értette a dolgot; megijedt, hogy talán késő van, és az öreg már fölkelt.

– Jaj, tüstént fölkelek – kiáltotta -, megfőzöm a reggelit, s ellátom a tyúkocskát, kakaskát, tehénkét!

– Sose fáradj! – hallatszott akkor egy hang, és egy gyönyörűséges ifjú lépett a terembe. – Király fia vagyok, és ezennel megkérem a kezedet. Egy gonosz boszorka elátkozott: vénséges vén, ősz emberként kellett az erdőben élnem, és nem maradhatott velem senki más, csak a három leghűségesebb szolgám, az egyik kakas, a másik tyúk, a harmadik tehén alakjában. És mindaddig szólt a varázslat, míg egy olyan derék, jólelkű leány nem téved hozzánk, aki nemcsak az emberrel törődik, hanem az állatokkal is. Te voltál ez a lány, és ma éjfélkor megváltottál minket a varázslattól. Az erdei házikó is visszaváltozott az én királyi palotámmá. A leányka kezét nyújtotta a királyfinak, az pedig elküldte három hű szolgáját, hívják el a lakodalomba a szegény favágót meg a feleségét is.

– Hát a két nénémet nem hívjuk el? – kérdezte a menyasszony.

– Nem – felelte a királyfi -, azokat büntetésből a pincébe csuktam, és holnap reggel kiküldöm őket az erdőbe egy szénégetőhöz. Addig fognak szolgálni nála, míg meg nem javulnak, és meg nem tanulják, hogy a szegény állatokat sem szabad éhen hagyni.

LanguagesLearn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.

Kontextus

Értelmezések

A mese nyelvészeti elemzése

Az „Erdei ház“ története a Grimm fivérek egyik meséje, amely a felelősségről, a kedvességről és a jólelkűségről szól. A történet elején egy favágó küldi ki három lányát az erdőbe, hogy ebédet vigyenek neki, de az első két lány eltéved, mivel az útvonalat jelölő kölest és lencsét az erdei madarak fölcsipegették. Mindkét lány vendégszeretetre vágyik, de figyelmen kívül hagyják azokat az állatokat, akikkel megoszthatnák ételüket. Végül egy öregember, aki valójában egy elátkozott királyfi, megbünteti őket önzésükért.

A harmadik, legkisebb lány szintén eltéved az erdőben, de ő másképpen viselkedik. Amint megérkezik az öregember házához, kedvességgel fordul az állatok felé, és ételt ad nekik, mielőtt ő maga enni kezdene. Emiatt a cselekedet miatt az öregember és az állatok megbíznak benne, ami meg is töri a varázslatot, és felfedi a királyfi valódi formáját. A lány elnyeri a királyfi kezét, és a történet végén felesége lesz, míg a nővérei tanulópénzt kapnak viselkedésükért.

Ez a mese a testvéri rivalizálás és az önzetlenség dilemmáit állítja középpontba, miközben a természet és az állatok iránti tiszteletről is tanulságokat nyújt. Az elszórt köles, lencse és borsó, valamint az erdő motívumai a védtelenséget és a bizonytalanságot szimbolizálják, míg a végső jutalom a bátorságot és a jószívűséget honorálja.

A Grimm testvérek „Az erdei ház“ című meséje különböző értelmezésekre ad lehetőséget. Az egyik fontos téma a kedvesség és együttérzés jelentősége, amit a legkisebb lány viselkedése illusztrál. Míg a két idősebb nővér önző módon csak magával törődött, addig a legkisebb lány kiemelten figyelt az állatok szükségleteire is. Ez a gondoskodó magatartás volt az, ami végül megtörte a varázslatot, és felszabadította a királyfit és szolgáit.

Egy másik értelmezés lehet a becsület és méltányosság, amely az igazságszolgáltatás formájában jelenik meg. A két idősebb nővér, aki nem viselkedett helyesen, büntetést kapott, míg a legkisebb lány, aki helyesen cselekedett, jutalomban részesült. Ez a mese azt üzeni, hogy a jóindulat és az önzetlenség hosszú távon kifizetődő.

A történet az ismeretlen iránti kíváncsiság és bátorság tematikáját is magában hordozza. Mindezek mellett azon is el lehet gondolkodni, hogyan bánunk másokkal – legyenek azok emberek vagy állatok -, és hogy tetteink milyen következményekkel járnak az életünkben.

A mese tehát a szeretet, az együttérzés és az igazságosság fontosságát hangsúlyozza, tanítva, hogy a jó szív és a helyes tettek végső soron elvezetnek az igaz jutalomhoz.

A „Az erdei ház” című mese nyelvészeti elemzése során számos érdekes elemet figyelhetünk meg, amelyek a Grimm fivérek írói stílusát és a nyelvi struktúrákat tükrözik.

Szókincs és stílus:
A mese nyelvezete meglehetősen egyszerű, mégis gazdag a leírásokban. A természetközeli életmódot tükrözi, gyakran használva a természethez kapcsolódó szavakat, mint például „erdő”, „fa”, „verebek”, „rigók”. A dialógusokban az egyszerű, paraszti életvitel köszön vissza, ami tükrözi a történet korabeli környezetét.

Szereplők és jellegzetes kifejezések:
A szereplők beszédét az egyszerűség és közvetlenség jellemzi. Az apai és anyai karakterek hétköznapi gondolatokkal és aggodalommal bírnak, ami érzékelteti a családi kötődést és a hagyományos szerepeket. Az állatok megszemélyesítése a „Tyúkocskám, kakaskám, és te, tarka tehénke” kifejezések által fontos eleme a mesének, ami azt sugallja, hogy az állatok a történet morális alapkövei.

Érzelmi hatás és utalások:
A mese érzelmi mélységet is hordoz, különösen a lányok viselkedésének bemutatásával. Az ismétlődő motívumok, mint az elveszett lányok és az erdei ház megtalálása, feszültségkeltőek, és a történet erkölcsi konklúzióját erősítik. Az a tény, hogy a legkisebb lány kap szállást, mivel törődik az állatokkal, fontos erkölcsi tanulságot hordoz arról, hogy a kedvesség és figyelmesség miként vezet jutalomhoz.

Mesei elemek:
A mese tele van tipikus mesei elemekkel, mint az elátkozott kastély, a varázslat és a próbatétel, melyek szimbolizálják a jó és rossz közötti küzdelmet, valamint az átváltozás lehetőségét. Az állatok átalakulása emberekké a varázslat megtörésével szintén egy gyakori mesei motívum.

Összességében a „Az erdei ház” főbb nyelvészeti és stilisztikai elemeivel a Grimm fivérek jól ismert stílusát tükrözi, melynek központi témái a családi kapcsolatok, az erkölcsi tanulságok és a természettel való szoros kapcsolat.


Információk tudományos elemzéshez

Mutatószám
Érték
SzámKHM 169
Aarne-Thompson-Uther-IndexATU Typ 431
FordításokDE, EN, DA, ES, PT, HU, IT, JA, NL, PL, RO, RU, TR, VI, ZH
Björnsson olvashatósági mutatója42
Flesch-Reading-Ease Index21.7
Flesch–Kincaid Grade-Level12
Gunning Fog Index16.5
Coleman–Liau Index12
SMOG Index12
Automatizált olvashatósági Index8.1
Karakterek száma9.466
Betűk száma7.516
Mondatok száma134
Szavak száma1.470
Átlagos szavak mondatonként10,97
Több mint 6 betűs szavak456
A hosszú szavak százaléka31%
A szótagok száma3.023
Átlagos szótagok szavanként2,06
Három szótagú szavak450
Százalékos szavak három szótaggal30.6%
Kérdések, megjegyzések vagy tapasztalati jelentések?

A legjobb mesék

Szerzői jog © 2025 -   Impresszum | Adat Védelem |Minden jog fenntartva Powered by childstories.org

Keine Internetverbindung


Sie sind nicht mit dem Internet verbunden. Bitte überprüfen Sie Ihre Netzwerkverbindung.


Versuchen Sie Folgendes:


  • 1. Prüfen Sie Ihr Netzwerkkabel, ihren Router oder Ihr Smartphone

  • 2. Aktivieren Sie ihre Mobile Daten -oder WLAN-Verbindung erneut

  • 3. Prüfen Sie das Signal an Ihrem Standort

  • 4. Führen Sie eine Netzwerkdiagnose durch