Olvasási idő: 12 percek
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy asszony s annak egy édes meg egy mostoha lánya. Ez az asszony egyszer kiment a lányokkal a mezőre aratni, s amint aratnak, arra jön Jézus Krisztus szegény ember képében s kérdi tőlük az utat a falu felé.
– Menjen s keresse meg, vetette oda az asszony haragosan.
– Ha nem találja, fogadjon vezetőt, tette hozzá az édes lánya.
– Jöjjön csak velem, mondta a mostoha lány, én majd megmutatom az utat. Szörnyen megharagudott Jézus Krisztus az asszonyra meg a leányára, hátat fordított nekik s azt kívánta, hogy mind a ketten feketedjenek meg, mint a sötét éjszaka s legyenek olyan csunyák, mint a bűn. A mostoha leányt azonban, aki olyan szives volt hozzá, megáldotta s mikor elváltak, azt mondta neki:
– Válassz magadnak három dolgot s én teljesítem. Mondta a leány:
– Szeretnék olyan szép s tiszta lenni, mint a nap. Abban a pillanatban teljesűlt a kívánsága.
– Aztán szeretném, ha olyan pénzes zacskóm volna, amelyikből a pénz soha ki nem fogy. Ezt is megadta neki Jézus Krisztus, de figyelmeztette:
– Ne felejtsd a legjobbat. Mondta a leány:
– Harmadiknak azt kívánom, hogy halálom után a mennyországba jussak. Jézus Krisztus megigérte ezt, aztán elváltak egymástól. De még csak most lett rossz dolga otthon a leánynak. Mikor a mostohája látta, hogy mennyire megszépült, ő meg az édes leánya mennyire megcsúnyult, majd meghasadt mérgében, dúlt, fúlt, átkozódott, szidta, verte a mostoha leányt. Volt a mostoha lánynak egy édes testvére, akinek Pál volt a neve s aki a királynak parádés kocsisa volt. Hazajő egyszer Pál s mondja a leánynak:
– Édes hugom, én lefestem a képedet s magammal viszlek, hogy mindig lássalak.
– Nem bánom, mondotta a leány, csak senkinek se mutasd a képemet. Lefestette Pál a huga képét, elvitte, a szobájában felfüggesztette s ha egyéb dolga nem volt, mindig azelőtt a kép előtt állott. Történt e közben, hogy meghalt a királyné s a király nagy bánatba merűlt, mert hetedhétországban nem volt több olyan szép asszony, mint az ő felesége, hozzá hasonlatost nem lehet találni. De az inasok észrevették, hogy a parádés kocsis mindig egy gyönyörűséges kép előtt áll s jelentették a királynak, hogy mit láttak. Mindjárt megparancsolta a király, hogy a kocsis hozza a képet, hadd lássa, igazat mondanak-e az inasok. Beviszi a képet a kocsis, nézi, nézi a király s hát kivilágra éppen olyan, mint az ő felesége, talán még szebb.
– Kinek a képe ez? – kérdi a király.
– Ez az én hugom képe, felséges királyom, felelt a kocsis.
– Bizony, ha az, még ma menj el érette, hozd a palotámba s ha csakugyan olyan szép, mint a kép mutatja, feleségűl veszem. Kiment Pál az istállóba, hat aranyszőrű paripát befogott aranyos hintóba s ment a huga után. Hej, még csak most dúlt-fúlt igazán a mostoha meg a lánya.
– Lám, mondotta a lány, mit ér a kend mesterkedése, azért mégis ő lesz királyné s nem én.
– Várj csak, mondotta az asszony, aki értett minden bűbájossághoz, majd jóra fordítom én a te dolgodat. Hókusz-pókuszolt valamit s a legénynek megzavarodott a látása, mintha gyenge hályog ereszkedett volna a szemére, a leánynak meg a füle dugult be, hogy alig hallotta a hangos beszédet. Na, felkészűlnek az útra. A király menyasszonya felöltözik aranyos ruhába, beül a mostoha is meg a leánya, Pál is felül a bakra, a lovak közé csördít s elindúlnak. Mikor jó messzire haladtak volna, hátraszól a kocsis:
Vigyázz, hugom, vigyázz
Szép arcodra vigyázz,
Eső meg ne verjen,
Por nehogy belepjen,
Szépen érkezz a királyhoz,
A te királyi mátkádhoz.
Kérdezte a menyasszony:
– Mit mond a bátyám?
– Azt, hogy vesd le aranyos ruhádat s add a testvérednek, mondotta a vén boszorkány. A menyasszony levetette aranyos ruháját, ráadta a testvérére. Tovább mentek, mendegéltek, s a kocsis megint hátraszólt:
Vigyázz, hugom, vigyázz,
Szép arcodra vigyázz,
Eső meg ne verjen,
Por nehogy belepjen,
Szépen érkezz a királyhoz,
A te királyi mátkádhoz.
– Mit mondott a bátyám? – kérdezte a menyasszony.
– Azt, hogy add a testvérednek arany fejkötődet. Levette a fejkötőt s odaadta a testvérének. Tovább mentek, mendegéltek s a kocsis megint hátra szólt:
Vigyázz, hugom, vigyázz,
Szép arcodra vigyázz,
Eső meg ne verjen,
Por nehogy belepjen,
Szépen érkezz a királyhoz,
A te királyi mátkádhoz.
– Mit mondott a bátyám?
– Azt, hogy hajolj ki az ablakon, nézz ki egy kicsit. Éppen akkor haladtak át magas hídon, mély víz felett s ahogy a menyasszony kihajolt, a boszorkány meg a leánya bedobták a vízbe. Abban a pillanatban, hogy a menyasszony elmerűlt a vízben, hófehér kácsa bukkant fel s úszott szépen a vízen lefelé. A kocsis mindebből semmit sem vett észre, mert csak homályosan látott s mikor megérkeztek az udvarba, azt hitte, hogy a hugát hozta el. Hej, szörnyű haragra gerjedt a király, mikor meglátta a csúf fekete leányt! Rettentő haragjában a kocsist mély tömlöcbe záratta, kígyók, békák közé, de a vén boszorkány addig mesterkedett, addig bűbájoskodott, hogy a király mégis feleségűl vette a csúf fekete leányt. Telt, múlt az idő, egyszer, egy este egy hófehér kácsa libbentett be a konyhába s mondta a kis kuktának:
Csinálj tüzet, kis kuktácskám,
Hadd szárítom a ruhácskám.
A kis kukta ámult, bámult, de hamarosan tüzet rakott, a szép hófehér kácsát feltette a tűzhelyre, hadd melegedjék. Mikor szépen megszáradott a tolla, megszólalt ismét a kácsa s kérdezte:
Mondd meg nekem, kérlek szépen,
Mit csinál a Pál testvérem?
Felelt a kukta:
Ül mély tömlöcnek fenekén,
Kigyók s békák között szegény.
Kérdezte tovább a kácsa:
Mondd meg azt is, édes kuktám,
Mit csinál a csúf boszorkány?
Felelt a kukta:
Folyton csúnyul a képe,
S ül a király ölébe!
Mondta a kácsa:
Nem lesz ennek jó vége,
Még csunyább lesz a képe!
Azzal ellibbentett a kácsa, de másnap este megint eljött, harmadik este is, s mindig azt kérdezte a kuktától, mit első este. De már tovább nem hallgathatott a kukta, bement a királyhoz, jelentette, hogy mit látott, hallott három este egymás után. Negyedik este kiment a király a konyhába, hadd lássa, hallja a kácsát ő is. Jött is a kácsa s ahogy belibbentett s meglátta a királyt, im, halljatok csudát, csak megrázkódott s abban a pillanatban leánnyá változott. Olyan szép volt, hogy a királynak szeme, szája táltva maradt. Egyszeribe felöltöztették aranyos ruhába, akkor aztán elbeszélte, hogy mi történt vele. Nosza, mindjárt felhozatták a legényt a tömlöcből, a vén boszorkányt meg a leányát szeggel kivert hordóba fenekeltette a király, lófarkához köttette s ugy halatta meg szörnyű halállal. Még az nap megtartották a lakodalmat. A kocsislegényből hoppmester lett, bezzeg úri dolga volt ezentúl. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Facebook 
Whatsapp 
Messenger 
Telegram
Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
A „Fehér és a fekete menyasszony“ egy klasszikus történet a Grimm fivérektől, amely bemutatja az igazság, az önzetlenség és a jó szív jutalmát, valamint a gonoszság és az önzőség végül bekövetkező büntetését.
A mese középpontjában egy mostohaasszony két lánya áll: az egyik saját gyermeke, a másik a mostohalánya. A történet tanítja, hogy a belső szépség, jóság és igazságosság mindig felülkerekedik a rosszindulatú szándékokon. A mesében Jézus Krisztus jelent meg szegény ember képében, hogy próbára tegye a lányok szívének tisztaságát és jóságát. A mostohalánynak, aki kedves és segítőkész volt, három kívánság teljesült, míg a mostoha és a saját lánya a gonoszságuk miatt csúnyává és sötétté váltak. A mesében a fordulatok és a karakterek jól ábrázolják, hogy a jó és a rossz tettek következményei elkerülhetetlenek. Magában hordozza a moralitás és az igazság diadalát, egyúttal rávilágít a testi szépség és a belső jóság közötti különbségre.
„A fehér és a fekete menyasszony” című mese a Grimm testvérektől mélyen szimbolikus történet, amely számos értelemben vizsgálható.
Íme néhány lehetséges értelmezés
Morális tanulság: A mese egyik legközpontibb üzenete a jóság és az önzetlenség jutalmazása áll szemben az önzőség és a gonoszság megbüntetésével. A mostohalány kedvessége és jóakarata ellentétben áll anyja és testvére rosszindulatával, amit a mese végén meg is büntet az igazság.
Társadalmi üzenet: A történet bemutatja a szociális igazságtalanságokat, mint például a mostoha és vér szerinti lánya részéről érkező kegyetlenség és elnyomás. A mese azt sugallja, hogy a társadalmi hierarchiák és az ehhez kapcsolódó előítéletek milyen károsak lehetnek, ugyanakkor a végén a jó mégis igazsághoz jut.
Vallási motívumok: Jézus Krisztus megjelenése a történet elején nemcsak erkölcsi iránytűként szolgál, hanem a spirituális megtisztulás és a kegyelem szimbóluma is. Az ő reakciója a különböző magatartásokra hangsúlyozza a keresztény értékrendet, ahol a jóságot, együttérzést és kedvességet jutalmazzák.
Átalakulás és identitás: A kacsává változás és a visszaalakulás a mese egyik leglátványosabb szimbolikája, amely az identitás keresésének, elvesztésének és visszaszerzésének allegóriája lehet. A hősnő megújulása, tisztasága és valós identitása ilyen módon újra megmutatkozik.
A természet és az emberi világ kapcsolata: A vízen lebegő hófehér kacsa a természet és az emberi világ közötti misztikus kapcsolatot jelképezheti, ahol a természet segít az igazságtalanságok kijavításában.
Ezek az értelmezések csak néhány szempontot emelnek ki a mese egyedi vonásaiból és tanulságaiból, de a Grimm testvérek meséi általában több rétegben értelmezhetők, így minden olvasó számára más-más üzenetet hordozhatnak.
„A fehér és a fekete menyasszony“ a Grimm fivérek egyik meséje, amely erkölcsi tanítást hordoz, amellyel a jó cselekedetek jutalmát és a rosszak büntetését hangsúlyozza. A mese nyelvészeti szempontból több érdekes vonással rendelkezik.
Nyelvi elemzés
Szereplők jellemzése: A szereplők közötti különbségek élesen hangzanak el a történetben. Az édes lány és mostohaanya helytelen viselkedése a válaszaik és tetteik tükrözik, míg a mostohalány jósága és segítőkészsége kiemeli őt a többiek közül.
Motivikus elemek: A mesében visszatérő motívum a hármas szám, ami sok népmesében a teljességet és az elkerülhetetlen következményeket jelképezi. A három kívánság, három éjszaka, és a mese záró eseményei mind ezt az elemet erősítik.
Mágikus elemek és átváltozás: A történetben többször szerepelnek mágikus elemek, például a hófehér kácsa, amely később visszaváltozik leánnyá. Az átváltozás a népmesék gyakori eszköze, amely az igazság kiderülését és a helyzet megoldódását szimbolizálja.
Tanító jelleg: A mese nyelvezete és történetvezetése tanulságos; a jóság, az önzetlenség és az igazság mindig elnyeri méltó jutalmát, míg a gonoszság és az irigység büntetéssel végződik.
Stílus és narráció: A mese használ archaikus kifejezéseket, ami a mondanivaló és a történet korát idézi. Az elbeszélő stílusa egyszerű, közérthető, követi a népmesei hagyományokat, ahol a tanulságos történet áll a középpontban.
A fentiek alapján a mese nemcsak szórakoztató, hanem fontos erkölcsi leckéket is tartalmaz, melyek a mai napig relevánsak. A történet végén a megszokott fordulat és a boldog befejezés jellemző a Grimm mesék világára.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 135 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 403 |
| Fordítások | EN, ZH, ES, FR, RU, UA, CZ, PT, JA, DE, VI, TR, IT, PL, NL, RO, EL, DA, FI, SE, BE, BG, ET, SK, NO, LT |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 43,4 |
| Karakterek száma | 6.576 |
| Betűk száma | 5.228 |
| Mondatok száma | 68 |
| Szavak száma | 1.061 |
| Átlagos szavak mondatonként | 15,60 |
| Több mint 6 betűs szavak | 295 |
| A hosszú szavak százaléka | 27,8% |
| Típus-token arány (TTR) | 0,457 |
| Mozgóátlagos típus-token arány (MATTR) | 0,800 |
| Szöveges lexikai diverzitás mértéke (MTLD) | 79,3 |
| Hapax legomena | 345 |
| Átlagos szóhossz | 4,93 |
| Mondathossz mediánja | 14,0 |
| Mondathossz 90. percentilise | 28,0 |
| Közvetlen beszéd aránya | 0,0% |
| Mondatkomplexitás | 2,91 |
| Kötőelemek | 27 |
| Referenciális kohézió | 0,023 |
| Szereplő-/névjelöltek | Pál (6), Krisztus (4), Jézus (3), Vigyázz (3), Szép (3), Eső (3), Por (3), Szépen (3), Mit (3), Mondd (2) |
| Szereplők együtt-előfordulási hálózata | Jézus - Krisztus (4), Eső - Por (3), Eső - Szép (3), Eső - Szépen (3), Eső - Vigyázz (3), Por - Szép (3), Por - Szépen (3), Por - Vigyázz (3) |
| Motívum-/címkejelöltek | Grimm fivérek |
