Olvasási idő: 11 percek
Egyszer volt egy szegény molnár s annak egy szép leánya. Hol járt, merre járt, nem tudom, elég az, hogy találkozott a királlyal, az szóba áll vele, kérdezi, ki s miféle ember, hogy megy dolga. Mit gondolt, mit nem a molnár, bizonyosan azért, hogy többre tartsa a király, elkezdett dicsekedni, hogy van neki egy szép leánya, szép, mint égen a ragyogó csillag, de ez semmi, az ő leánya olyan leány, hogy a szalmából aranyat fon.
– No, mondta a király, ilyent sem hallottam világéletemben.
Hallod-e, molnár, ha csakugyan olyan ügyes a leányod, hozd el holnap a palotámba, hadd lám, igaz-e a beszéded.
A molnárnak egy kicsit lefittyent az ajaka, mert szépnek szép volt a leány, az igaz, de hogy a szalmából aranyat fonjon, – sült hazugság volt az. De ha már járt a szája, meg nem másolhatta s másnap elvitte a leányt a királyhoz.
Bezzeg hogy nem szólt a leányának semmit, csak bevitte a palotába, aztán Istennek ajánlotta s elszaladt a palotából.
Bemegy a leány a királyhoz, köszön illendőképpen, a király fogadja, aztán se szó, se beszéd, bevezette egy szobába. Az a szoba tele volt szalmával s mondta a király a leánynak:
– Ihol ez a szalma. Itt a rokka. Ha holnap reggelig ezt a szalmát aranynak fel nem fonod, halálnak halálával halsz meg.
Még szóra sem nyithatta a száját a szegény leány, a király rázárta az ajtót. Hej, Istenem, sírt a leány, vetette fel a gond s a bánat, hogy ő most mit csináljon. Hiszen még fonni sem tudott jóformán, nemhogy szalmából aranyat fonjon.
Amint sírdogált magában, egyszerre csak nyílik az ajtó, belép egy kicsi, öreg emberke s köszön:
– Adjon Isten jó estét, molnár szép leánya! Hát te mért sírsz olyan keservesen?
– Hogyne sírnék, lelkem puja emberkém, mikor a király azt parancsolta, hogy ezt a sok szalmát fonjam fel aranynak!
– Mit adsz, ha én felfonom?
kérdezte a kicsi emberke.
– Neked adom piroskaláris gyöngyömet, mondotta a leány.
A kicsi emberke elvette a gyöngyöt, aztán leült a rokka mellé, pergett, forgott a rokka s minden három perdülésre tele lett egy orsó arany fonállal. Még alig pitymallott, a szalmából egy szál sem volt, mind ragyogó aranyfonál lett belőle, s mire a király bejött, hire, nyoma sem volt a kicsi emberkének.
Ámúlt, bámúlt a király, s gondolta magában: ha már olyan ügyes ez a leány, hadd fonjon még többet s bevezette egy másik kamarába. Az is tele volt szalmával s azt mondta a leánynak, hogy reggelre mind felfonja, ha az élete kedves. Azzal rázárta az ajtót, a leány meg sírt magában, de nem sokáig sírt, mert nyílt az ajtó, jött a kicsi emberke s mondta:
– Mit adsz, ha ezt a szalmát is felfonom?
– Neked adom az aranygyűrűmet, lelkem puja emberkém!
A puja emberke elvette a gyürűt s reggelre mind egy szálig felfonta a szalmát: csakúgy ragyogott a kamara az aranyfonáltól.
Jön a király, ámúl, bámúl s mondja a leánynak:
– No, te leány, jere velem a harmadik kamarába. Az is tele van szalmával s ha felfonod aranyfonálnak, feleségűl veszlek!
Bevezette a leányt a harmadik kamarába, az ajtót rázárta, a leány meg csak sírt-rítt keservesen.
De nyílt az ajtó, jött a kicsi, öreg emberke s kérdezte:
– Mit adsz, ha ezt is felfonom?
– Nincs már nekem semmim, lelkem puja emberkém! rítt a leány.
– Hát igérd meg, hogy, ha királyné leszel, nekem adod az első gyermekedet.
Gondolta a leány, ki tudja, lesz-e, nem-e, már ahogy lesz, úgy lesz, megigérte, a mit a kicsi emberke kivánt, az meg reggelig felfonta a szalmát: majd megvakúlt a király a szertelen ragyogástól, mikor reggel bejött.
A király nem másolta meg a szavát, feleségűl vette a molnár leányt, s esztendő hogy eltelt, egy gyönyörű, szép gyermeke született a molnár leányból lett királynénak. Gondolt is, nem is a kicsi emberkére, de bezzeg gondolt reá az s még az nap beállított:
– Itt vagyok, királyné!
Add meg, a mit igértél!
Hej, megijedt a királyné, igért fűt-fát, mindent, tenger kincset, csak a gyermekét ne kivánja, de a kicsi emberke azt mondta:
– Nem kell nekem a te tenger kincsed, a gyermek kell nekem.
Sírt a királyné, hogy zengett belé a palota, a kicsi emberkének megesett a szive s azt mondta:
– No, jó! Adok neked három napot, ha azalatt megtudod, mi az én nevem, nem tartok számot a gyermekedre.
Azzal elment a kicsi emberke, a királyné pedig az órától fogvást folyton azon törte a fejét, hogy micsoda neve lehet a kicsi emberkének.
Össze-vissza gondolt mindenféle nevet, a mellett követeket küldött szét mindenfelé az országba, hogy gyüjtsék össze, ami nevet csak hallanak, majd ezek közt lesz a kis emberke neve.
Másnap már jött a kis emberke, a királyné meg elmondott egy csomó nevet, elmondott százat is, de a kicsi emberke csak rázta a fejét.
Második nap, mikor eljött a kicsi emberke, a királyné a legcsodálatosabb, a legritkább neveket sorolta elé, de bizony sorolhatta, egy sem volt ezek közűl a kis emberke neve. Harmadik nap vissza jöttek a követek, de egy sem hozott új nevet.
Hanem mikor éppen esteledett, alkonyodott, jött nagy fáradtan egy inasocska s ez elémondta a királynénak, amint következik:
– Felséges királyném, új nevet én sem hallottam, de amint jöttem át az erdőn, láttam egy kis házat; a ház előtt égett a tűz, a tűz körűl meg táncolt, ugrált egy fura, kicsi emberke s mind azt kiabálta:
Tudja Pál, hogy mit kapál, mit kaszál,
Az én nevem Riki-roki-rokka Pál, Rokka Pál. Holnap, holnap, holnapután de jó lesz,
Király fia, Isten úccse‘, enyém lesz, enyém lesz.
Hej, örűlt a királyné, mikor ezt hallotta!
Hiszen ez az ő kicsi emberkéje! Egy perc, kettő alig hogy eltelék, jött a kicsi emberke nagy bizakodva:
– No, királyné, mi a nevem, tudod-e?
A királyné úgy tett, mintha nem tudná, próbálgatta a csodálatos nevet:
– Riki, úgy-e?
– Nem, nem!
– Roki, úgy-e?
– Nem, nem!
– Nohát akkor Riki-roki-rokka Pál, igaz-e?
– Az ördög mondta azt meg neked, senki más, toporzékolt dühében a kicsi emberke.
Kifutott a palotából s mérgében úgy levágta magát, hogy derékig süppedt a földbe, aztán megint kiugrott, a fején átbucskázott, s úgy elszaladt, hogy soha többet emberi szem nem látta.
Ha Riki-roki-rokka Pál el nem szaladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Facebook 
Whatsapp 
Messenger 
Telegram
Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
A „Koppciherci“ más néven „Riki-roki-rokka Pál“ című mese a Grimm fivérek klasszikus története. A történet központjában egy szegény molnár és leánya áll, aki a király előtt véletlenül dicsekszik azzal, hogy a lánya képes szalmából aranyat fonni. A király egy próbára teszi a lányt, ami egy sor izgalmas és feszültséggel teli eseményt indít el.
A lány persze nem tudja, hogyan fonjon aranyat, de egy kis, titokzatos emberke felajánlja segítségét cserébe valamilyen fizetségért. Először a lány piros gyöngyét, majd aranygyűrűjét adja az emberkének fizetségül. Végül, amikor a király újabb próbára teszi a lányt, az emberke azt kéri, hogy amennyiben királynévá válik, neki adja majd első gyermekét.
A mese izgalmát az adja, hogy a lány hogyan szabadul meg az emberke kérésétől, miután már a király felesége lett, és megszületett a gyermekük.
A királyné feladatot kap: három nap alatt meg kell tudnia az emberke nevét, ha meg akarja tartani a gyermekét. Különféle nevekkel próbálkozik, míg végül egy hírnök különös véletlen folytán rá nem jön az igazi névre: Riki-roki-rokka Pál. Ezzel a mesebeli próbatétel megoldódik, az emberke dühe pedig végső eltűnéséhez vezet.
Ez a történet a Grimm mesék hagyományos vonásait hordozza magában: varázslat, próbák, és a hősnő furfangos megmenekülése jellemzi.
A „Koppciherci“ mese, amit a Grimm fivérek gyűjtöttek össze, számos érdekes értelmezési lehetőséget kínál.
Az emberi természet és hiúság: A molnár dicsekvése a lánya képességeivel (miszerint szalmából aranyat tud fonni) a hiúság és az emberi természet esendőségének példája. Az emberek gyakran próbálnak többnek tűnni mások szemében, még akkor is, ha ennek valótlan állítások vagy a hazugság az ára.
A női szerepek és túlélési taktika: A mese központjában álló molnár lánya kénytelen alkalmazkodni a helyzethez, amibe édesapja felelőtlen dicsekvése sodorta. A történet rámutat a nők hagyományos szerepeire és arra, hogyan kell alkalmazkodniuk és túlélniük a nehéz körülmények között, gyakran mások segítségére támaszkodva.
Az ajándékozás és a csere fogalma: A mesében a lány különféle értéktárgyakat (gyöngy, gyűrű) és végül leendő gyermekét ajánlja fel a kis emberkének az aranyfonásért cserébe. Ez aláhúzza, hogy az emberi kapcsolatokban és tranzakciókban gyakran felmerül az ajándékozás és az önfeláldozás kérdése a nagyobb jó vagy a túlélés érdekében.
A név jelentősége és hatalma: A mese csattanója, hogy a királyné kitalálja a kis emberke nevét, ami megszabadítja őt és gyermekét a kötelezettségtől. Ez a rész arra világít rá, hogy a neveknek, az identitásnak milyen hatalmas szerepe lehet a társadalmi interakciókban.
A mese erkölcsi tanulsága: A mese végén levont tanulság arra figyelmeztet, hogy a ki nem mondott szavak, a rejtett igazságok egyszer lelepleződhetnek, és bármilyen trükk vagy ravaszság végül vereséget szenvedhet az igazság fényében.
A „Koppciherci“ mese tehát gazdagon rétegzett történet, amely különféle emberi érzelmeket és társadalmi normákat vizsgál.
A „Koppciherci“ (vagy „Rumpelstiltskin“ angolul) egy klasszikus mese, amelyet a Grimm testvérek gyűjtöttek össze és tettek közkinccsé. A történet középpontjában egy szegény molnár lánya áll, akit apja dicsekvése miatt egy lehetetlen feladatra kényszerítenek: szalmát kell arannyá fonnia. A mese bemutatja a lány kétségbeesését, azonban egy titokzatos kicsi emberke segíti, cserébe viszont nagy árat kér: a lánynak meg kell ígérnie, hogy elsőszülött gyermekét neki adja.
A történet során a lány három alkalommal találkozik a kis emberkével, minden alkalommal valamilyen értéket ajánlva fel neki. Az utolsó alkalommal azonban, amikor már semmije sincs, felkínálja elsőszülött gyermekét. Miután a király feleségül veszi, és a gyermek megszületik, a kis emberke visszatér, hogy behajtsa az ígéretet.
A mese főbb témái közé tartozik a kapzsiság, a találékonyság és a név, mint hatalom szimbóluma. A név kitalálása (Riki-roki-rokka Pál) révén a királyné megmentheti gyermekét, és a kis emberke dühösen eltűnik a történetből. Ez a történet egyben egy tanmese is, amely arra figyelmeztet, hogy a hazugság, a meggondolatlanság és a mohóság súlyos következményekkel járhat.
A mese nyelvezete gazdag képi világot használ, tele van fantáziával és a népi mesék jellegzetes motívumaival, ami miatt a gyerekek és a felnőttek körében is népszerű.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 55 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 500 |
| Fordítások | EN, ZH, ES, FR, RU, UA, CZ, PT, JA, DE, KO, VI, TR, IT, PL, NL, RO, EL, DA, FI, SE, BE, BG, ET, SK, SL, SR, NO, LT |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 40,9 |
| Karakterek száma | 6.031 |
| Betűk száma | 4.714 |
| Mondatok száma | 60 |
| Szavak száma | 1.004 |
| Átlagos szavak mondatonként | 16,73 |
| Több mint 6 betűs szavak | 243 |
| A hosszú szavak százaléka | 24,2% |
| Típus-token arány (TTR) | 0,430 |
| Mozgóátlagos típus-token arány (MATTR) | 0,798 |
| Szöveges lexikai diverzitás mértéke (MTLD) | 85,8 |
| Hapax legomena | 300 |
| Átlagos szóhossz | 4,71 |
| Mondathossz mediánja | 16,0 |
| Mondathossz 90. percentilise | 28,1 |
| Közvetlen beszéd aránya | 0,0% |
| Mondatkomplexitás | 3,68 |
| Kötőelemek | 33 |
| Referenciális kohézió | 0,017 |
| Szereplő-/névjelöltek | Pál (5), Riki-roki-rokka (3), Isten (2), Mit (2) |
| Szereplők együtt-előfordulási hálózata | Pál - Riki-roki-rokka (3) |
| Motívum-/címkejelöltek | Grimm fivérek |
