Facebook
Mária gyermeke
Mária gyermeke Märchen

Mária gyermeke - Mese Grimm fivérek

Olvasási idő: 17 percek

Volt egyszer egy szegény favágó. Ennek a favágónak felesége s egy háromesztendős kicsi leánya. Olyan szegény volt ez a favágó, mint a templom egere, majd megölte a gond s a bánat, hogy mit adjon enni a kicsi leányának. Egyszer kiment az erdőre nagy búsan, hogy fát vágjon s hát amint dolgozik, feléje jön egy gyönyörüséges szép asszony, a kinek ragyogó csillagkorona volt a fején. Köszönt a szép asszony a favágónak, az fogadja illendően s még megis kérdi, hogy ki s mi, mi járatba‘ van. Felelt a szép asszony:

– Én Szűz Mária vagyok, a kicsi Jézus édes anyja; hallottam, nagy szegénységben éltek s azért jöttem, hogy add nekem a leánykádat, elviszem magammal s anyja helyett anyja leszek neki. Hej, örült a szegény ember! De jó dolga lesz az ő leányának! Nem éhezik, nem sanyarog többet.

Mária gyermeke MeseKép: Oskar Herrfurth (1862-1934)

Szaladt a leánykáért, vitte Szűz Máriához s egy szempillantás mulva már eltűntek a szeme elől: Szűz Mária felszállott a gyermekkel a fényes mennyországba. De bezzeg jó dolga volt a gyermeknek Szűz Máriánál. Kalácsot, tejet kapott, s minden jót, aranyból, ezüstből volt a ruhája s az angyalkák játszadoztak vele. Telt, múlt az idő, csakúgy repűlt – hogyne repűlt volna! – s mikor a leányka tizennégy esztendős lett, megszólítja Szűz Mária s azt mondja neki:

– Hallod-e, kis leányom, én most nagy útra megyek. Nesze, itt van tizenhárom kulcs, reád bízom ezeket.

Mária gyermeke MeseKép: Oskar Herrfurth (1862-1934)

Tizenkét ajtót kinyithatsz, de a tizenharmadikat nem szabad kinyitanod. Vigyázz, ki ne nyisd azt, mert ha kinyitod, bizony mondom, szerencsétlenűl jársz. Elment Szűz Mária, otthon maradt a kis leány s még az nap kinyitotta az első szoba ajtaját, aztán mindennap kinyitott egyet, míg éppen a tizenharmadikhoz ért. Hej, édes Istenem, de szépek voltak ezek a szobák! Csakúgy ragyogtak, tündököltek. Mind a tizenkét szobában egy-egy apostol ült s nagy fényesség ragyogott a fejük körűl. Az angyalkák mindig vele voltak, mind a tizenkét szobába elkísérték s azok is úgy örültek! Bezzeg hogy szeretett volna bemenni a tizenharmadik szobába is. Ha be nem menni, legalább bepillantani.

Mária gyermeke MeseKép: Oskar Herrfurth (1862-1934)

Mondotta is az angyalkáknak:

– Szűz Mária megtiltotta, hogy kinyissam ezt a szobát. Nem is megyek be, de egy kicsit kinyitom az ajtót s legalább a nyíláson bepillantok. – Ne, azt ne tedd, mondották az angyalkák, ha Szűz Mária megtiltotta. Bünt követsz el azzal, ha megszeged a tilalmát. De a kis leánynak nem volt nyugodalma, úgy égette a nagy kiváncsiság, hogy vajjon mi lehet abban a tilalmas szobában. Csak azt várta, hogy eltávozzanak az angyalkák. – Most már egyedűl vagyok, – gondolta magában, – senki sem tudja meg, hogy mit csinálok. Bedugta a kulcsot a zárba, fordított egyet rajta s abban a szempillantásban az ajtó felpattant. Haj, édes Istenem, majd megvakult a szertelen ragyogástól! Ott ült a szoba közepén a Szentháromság, tűzben, szemkápráztató fényben, ragyogásban; nézte, nézte nagy álmélkodással, aztán közelebb, közelebb lépett hozzá, egy kicsit megérintette ujjával a fényességet, hogy vajjon éget-e s im, az ujja egyszeribe megaranyosodott. Jaj de megijedt a leányka! Kiszaladt a szobából, becsapta maga után az ajtót s hátra sem mert nézni, úgy reszketett a félelemtől. Mi lesz most vele? Mindenképpen próbálta ujjáról lemosni az aranyat, de hiába, nem ment le az. Most már hiába tagadja, Szűz Mária tudni fogja, hogy bent járt a tizenharmadik szobában. Kevéssel ezután csakugyan haza is jött Szűz Mária. Mindjárt szólitotta a leánykát s elvette tőle a kulcsokat. Amint a kulcsokat átvette, erősen a leányka szemébe nézett s kérdezte tőle:

– Nem nyitottad ki a tizenharmadik szoba ajtaját? – Nem, felelt a leányka. De a szive dobogott erősen, s az arca lángba borúlt. – Csakugyan nem nyitottad ki? – kérdezte ismét Szűz Mária. – Nem, felelte a leányka másodszor is. Akkor Szűz Mária ránézett a leányka aranyos ujjára s megkérdezte harmadszor is:

– Nem nyitottad ki? – Nem, mondta a leányka harmadszor is. – Na jó, mondotta Szűz Mária. Te nem engedelmeskedtél nekem, de még hazudtál is, nincs helyed többé a mennyországban. Merőn ránézett a leánykára s ez abban a pillanatban mély álomba merűlt. Akkor szép csendesen leeresztette a földre s letette egy rengeteg erdő közepére. Mikor fölébredt a leányka, szólni, kiabálni akart, de egy szó nem sok, egy hang sem sok, annyi sem jött az ajakára. Felugrott a földről, futni akart, de semerre sem mehetett: mindenfelé sűrű tövises fák s bokrok állották útját. Búsult a szegény leányka, majd megszakadt a szive nagy bánatában, de hiába, nem mehetett tovább. Szerencséjére, talált egy vén odvas fát, annak az odvába bebújt: ez lett az ő lakása a ragyogó fényes menyország után! Szél elől, eső elől ide huzódott, itt hált éjjelenként. Hej, szomorú egy élet volt ez s keservesen sirt, ha elgondolta, hogy de jó dolga volt a menyországban, de szép volt ott minden s milyen jól telt ott az idő az angyalkákkal! Nemhogy kalács, de száraz kenyér sem volt itt. Gyökereken rágódott s ugyancsak örült, ha epret, málnát kapott. Mikor pedig őszre járt az idő, összegyüjtötte a száraz leveleket, abból csinált ágyat magának télre, hogy meg ne fagyjon s összeszedegette, ami mogyorót talált: ez volt az ő téli elesége. A ruhája is mind leszakadozott, lerongyolódott s tavasszal hosszú selyem hajával takarta be gyenge testét. Igy telt, múlt az idő, esztendő esztendő után, szörnyü nyomorúságban, örökös sanyarkodásban. Bizony szánta-bánta bűnét a leányka, imádkozott éjjel-nappal, hogy Isten bocsássa meg az ő bűnét s im, csakugyan Isten megelégelte sok s nagy szenvedéseit. Egy tavasszal véletlenül arra vetődött a királyfi.

Mária gyermeke MeseKép: Oskar Herrfurth (1862-1934)

Ott vadászott a rengetegben, üzőbe vett egy őzet s már éppen célba vette, mikor a sűrűségben úgy eltűnt, mintha föld nyelte volna el. De a királyfi nem volt amolyan tedd el s elé s vedd legény, neki vágott a sűrűségnek, kardjával utat nyesett a sűrűségben s éppen az odvas fa előtt bukkant ki a sürűségből. Ott már mehetett volna tovább bátran, de halljatok csodát, úgy megállott, mintha földbe gyökeredzett volna a lába. Az ám, ott ült a leányka a fa alatt. Arany-haja sarkig betakarta. Olyan szép volt, olyan gyönyörü volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Na, nagy nehezen megjött a szava a királyfinak s kérdi a leánykát:

– Ki vagy te, mi vagy te, gyönyörü szép leányzó? Hogy kerültél ide, rengeteg erdőbe? A leányka azonban csak nézte a királyfit, de nem felelt, mert nem tudott szólani. – Eljössz velem az én palotámba? – kérdezte a királyfi. A leányka most sem felelt, csak intett a fejével. Most a királyfi szép gyengén a karjára vette, a lovához vitte, fölült a lóra s magához emelte a nyeregbe. Aztán haza mentek a palotába, csináltatott neki arany ruhákat, s egy hét, kettő alig hogy eltelék, feleségül vette. Aztán telt, múlt az idő, eltelt egy esztendő s im a néma királynénak olyan szép aranyhajú gyermeke született, hogy a kicsi király nem találta helyét nagy boldogságában. Az ám, nem sokáig tartott a nagy boldogság. Még az éjjel eljött Szűz Mária a kicsi királynéhoz s azt mondta neki:

– Ha megvallod, hogy jártál a tizenharmadik szobába, visszaadom a hangodat, ujra beszélhetsz; de ha tovább is tagadod, magammal viszem a gyermekedet. A királyné megszólalt, de azt mondta:

– Nem, én nem nyitottam ki azt az ajtót. – Hát akkor csak maradj néma ezután is, mondotta Szűz Mária s elvitte a gyermeket. Hej, lett reggel a palotában nagy felfordúlás! Keresték a gyermeket minden felé, tűvé tették az egész palotát, de bizony nem találták. Erre aztán elkezdettek suttogni az udvarbéliek, hogy a királyné emberevő, bizonyosan megette a saját gyermekét. A királyné jól hallotta ezt, de nem szólhatott. Hallotta a kicsi király is, de ő nem hitte el ezt a hitvány beszédet.

Mária gyermeke MeseKép: Oskar Herrfurth (1862-1934)

Fájt a szive a szép aranyhaju fiúért, de nem bántotta a feleségét, mivelhogy erősen szerette. Na, eltelt ismét egy esztendő s a királynénak megint született egy aranyhajú fia. Még szebb volt az elsőnél és bezzeg örült a király. De csak másnap reggelig tartott az öröme, mert éjjel leszállott Szűz Mária a mennyországból s mondta a kicsi királynénak:

– Valld meg, hogy kinyitottad az ajtót s visszaadom szavadat is, a gyermekedet is; máskülönben ezt is magammal viszem. – Nem, nem nyitottam ki, mondta most is a királyné. Szűz Mária nem szólt többet, csak karjába vette a gyermeket s elszállott vele. De volt a hogy volt először, most már éktelenűl lármáztak az udvarbeliek s hangosan vádolták a királynét, hogy megette a gyermekét. Követelték a királytól, hogy hivassa össze a tanácsosait s azok mondjanak itéletet a királyné felett. De a király nem hallgatott rájuk, megparancsolta, hogy többet szó se essék erről a dologról. Harmadik esztendőben leánykája született a királynénak s Szűz Mária leszállott hozzá harmadszor is. Most csak annyit mondott neki:

– Jere velem! Megfogta a királyné kezét, felvitte a mennyországba s ott megmutatta neki a fiait. Éppen játszottak a fiúk s a királyné hozzájuk akart szaladni, hogy ölbe kapja, össze-visszacsókolja őket, de Szűz Mária nem engedte. – Elébb valld meg, hogy kinyitottad az ajtót. Akkor aztán magaddal viheted a fiaidat. – Nem, nem nyitottam ki, mondta a királyné harmadszor is. Szűz Mária leszállott a földre a királynéval és a kicsi leánykáját magával vitte a mennyországba. De most már csakugyan csordultig telt a pohár. A király nem birt az udvarbéliekkel, össze kellett hivatni a tanácsosait, hogy mondjanak itéletet a királyné felett. A tanácsosok, merthogy a királyné semmit sem felelt a kérdésükre, – felelt volna szegény, ha tudott volna! – halálra itélték, még pedig tűzhalálra. Kimondták az itéletet, hogy máglyára kötik s úgy égetik meg.

Mária gyermeke MeseKép: Oskar Herrfurth (1862-1934)

Össze is hordották a fát, megrakták a máglyát, a királynét megkötözték, a máglyának alája gyújtottak, a láng már körül szaladt, lobogott s most már ellágyúlt a királyné szive is. Szánta-bánta bűnét s oktalan makacsságát. – Még is megkellene vallani bűnömet a halálom előtt, gondolta magában. Ebben a pillanatban megjött a szava s hangosan kiáltotta:

– Mária, Mária, bűnös vagyok! Mostan pedig – halljatok csudát! Megnyíltak az égnek csatornái, esni kezdett az eső, kialudtak a máglya lobogó lángjai s mennyei fény áradott a máglya fölé. Mennyei fényben, ragyogásban ereszkedett lefelé Szűz Mária, oldalán a két kicsi királyfi, karján a csecsemő. S leszállván a földre, mondá Mária:

– A bűnét megbánónak megbocsátok, ime, gyermekeid. Álmélkodék ezen a nagy sokaság, miközben Mária ujra visszaszállott a fényes mennyországba.

LanguagesTanulj nyelveket. Koppints duplán egy szóra.Tanulj nyelveket kontextusban a Childstories.org és a Deepl.com segítségével.

Kontextus

Értelmezések

A mese nyelvészeti elemzése

A „Mária gyermeke“ című mese a Grimm fivérek gyűjteményéből egy tanulságos történet, amely a hit, engedelmesség és megbocsátás témáit vizsgálja. A történet egy szegény favágó családjával kezdődik, ahol Szűz Mária magához veszi a favágó kislányát, hogy gondoskodjon róla a mennyországban.

Ahogy a kislány növekszik, egy olyan próbatétel elé kerül, amely próbára teszi az engedelmességét. Tizenhárom kulcsot kap Szűz Máriától azzal az utasítással, hogy tizenkét ajtót kinyithat, de a tizenharmadikat nem szabad. Azonban a kíváncsiság legyőzi őt, megszegi a tilalmat, és belép a tizenharmadik szobába, ahol a Szentháromság fényességében találja magát. Büntetésül azért, mert nem engedelmeskedett és hazudott, kitaszítják a mennyországból, és egy erdőben találja magát, ahol némaságra is ítélik.

A kislány végül felnő, és egy királyfi rátalál, majd feleségül veszi. A királyi párnak három gyermeke születik, de mindhárom gyermeket elveszíti, mert továbbra sem vallja be, hogy megszegte Szűz Mária parancsát. Végül, amikor a királynét halálra ítélik, megbánja bűnét, és Szűz Mária megbocsát neki, visszaadja a gyermekeit és a szavát.

A mese végül azt üzeni, hogy a megbánást és az őszinteséget mindig követi a megbocsátás, valamint rámutat arra, hogy a tiltott dolgok utáni kíváncsiság gyakran bajba sodorhatja az embert.

A „Mária gyermeke“ című mese a Grimm fivérek egyik klasszikusa, ami számos réteggel bír, és többféle értelmezést is lehetővé tesz.

Íme néhány lehetséges értelmezés

Engedelmesség és kíváncsiság: A mese központi témája az engedelmesség és a kíváncsiság okozta következmények. A kisleány megszegi Szűz Mária parancsát, ami bajt hoz rá. Ez a klasszikus figyelmeztetés arra, hogy a szabályok megszegése komoly következményekkel járhat.

Bűn és megbocsátás: Az egyik fontos üzenet a bűn felismerése és a megbánás szerepe. A királyné csak akkor nyeri vissza gyermekeit és a boldogságot, amikor beismeri tettét és megbánja bűnét. Ez a keresztény tanításokat tükrözheti, amelyek a bűnbánat fontosságát hangsúlyozzák.

Életkörülmények kontrasztja: A mese megmutatja a földi nyomorúság és a mennyei boldogság közti különbséget. A leányka életének drasztikus változása a mennyben, majd a földön, a kontrasztok révén hangsúlyozza a mennyei lét előnyeit és a földi élet nehézségeit.

Makacsság és szenvedés: A királyné makacssága, hogy nem ismeri be tettét hosszú időn keresztül, a szenvedés és az értelmetlen kitartás példája. A történet arra is figyelmeztet, hogy a makacs ragaszkodás a hazugsághoz, még ha az védelmi mechanizmus is, csak tovább súlyosbítja a helyzetet.

Anyaság és felelősség: A királyné ismételt megtagadása, hogy beismerje bűnét, a gyermekeinek elveszítéséhez vezet, ami az anyaság és a felelősség fontosságát is kiemeli a történetben. A gyerekek visszaszerzése csak a teljes felelősségvállalás és a bűnbánat után lehetséges.

A mese egyben tanmese is, amely erkölcsi tanulságokkal szolgál, és így a közönség különböző aspektusai alapján több szinten is megérint.

A „Mária gyermeke“ című mese egy tipikus Grimm-mese, amely számos erkölcsi és vallási tanulságot hordoz. A történet középpontjában egy fiatal lány áll, akit Szűz Mária nevel fel a mennyben, miután apja, egy szegény favágó, átadja őt neki. A lány kíváncsisága és engedetlensége okozza a vesztét, amikor kinyit egy megtiltott ajtót, és így elveszíti helyzetét a mennyben.

Nyelvészeti szempontból a mese számos érdekes elemet tartalmaz:

Archaikus Nyelvezet: A mese szövege tele van archaikus kifejezésekkel és szerkezetekkel, mint például „hejde,“ „ám,“ „mídőn,“ „édes Istenem. “ Ezek az elemek a korabeli szóhasználatot és a népmesék tipikus stílusát idézik.

Vallási Motívumok: A mese tele van vallási motívumokkal és utalásokkal (pl. Szűz Mária, Szentháromság), amelyek a korabeli hitvilágot tükrözik. Ezek a vallási elemek a történet erkölcsi tanulságait is hangsúlyossá teszik.

Erkölcsi Tanulságok: A történet hangsúlyozza az engedelmesség és őszinteség fontosságát, a bűnbánat és megbocsátás lehetőségét. Az elbeszélés végül a megbánást és az isteni megbocsátás elnyerését emeli ki.

Képzeletgazdag Leírások: A mese számos élénk leírást tartalmaz, különösen a mennyországról és az ottani élet csodáiról. Ezek a leírások segítik a hallgatót vagy olvasót a képzeletbeli világba való belemerülésben.

Ismétlődés és Szimmetria: A történet szerkezete bizonyos fokú ismétlődést és szimmetriát mutat, például a háromszori kísérlet és kihívás Szűz Mária részéről, majd a három gyermek elvétele és a három éves várakozás. Ezek a struktúrák jellemzőek a népmesékre, és segítik a feszültség fenntartását és a tanulságok kihangsúlyozását.

A „Mária gyermeke“ mese így nemcsak a gyerekek szórakoztatását szolgálja, hanem mélyebb erkölcsi és vallási tanításokat is hordoz, továbbá betekintést nyújt a korabeli nyelv- és gondolkodásmódba.


Információk tudományos elemzéshez

Mutatószám
Érték
SzámKHM 3
Aarne-Thompson-Uther-IndexATU Typ 710
FordításokEN, ZH, ES, FR, RU, CZ, PT, JA, DE, KO, VI, TR, IT, PL, NL, EL, DA, FI, SE, BE, BG, ET, SK, SL, NO, LT
Björnsson olvashatósági mutatója43,6
Karakterek száma10.319
Betűk száma8.277
Mondatok száma121
Szavak száma1.626
Átlagos szavak mondatonként13,44
Több mint 6 betűs szavak490
A hosszú szavak százaléka30,1%
Típus-token arány (TTR)0,447
Mozgóátlagos típus-token arány (MATTR)0,809
Szöveges lexikai diverzitás mértéke (MTLD)99,3
Hapax legomena524
Átlagos szóhossz5,10
Mondathossz mediánja12,0
Mondathossz 90. percentilise23,0
Közvetlen beszéd aránya0,0%
Mondatkomplexitás2,36
Kötőelemek67
Referenciális kohézió0,022
Szereplő-/névjelöltekMária (23), Szűz (19), Nem (3), Istenem (2), Isten (2)
Szereplők együtt-előfordulási hálózataMária - Szűz (19), Mária - Nem (1), Nem - Szűz (1)
Motívum-/címkejelöltekGrimm fivérek
Kérdések, megjegyzések vagy tapasztalati jelentések?

A legjobb mesék

Szerzői jog © 2026 -   Impresszum | Adat Védelem|  Minden jog fenntartva Powered by childstories.org

Keine Internetverbindung


Sie sind nicht mit dem Internet verbunden. Bitte überprüfen Sie Ihre Netzwerkverbindung.


Versuchen Sie Folgendes:


  • 1. Prüfen Sie Ihr Netzwerkkabel, ihren Router oder Ihr Smartphone

  • 2. Aktivieren Sie ihre Mobile Daten -oder WLAN-Verbindung erneut

  • 3. Prüfen Sie das Signal an Ihrem Standort

  • 4. Führen Sie eine Netzwerkdiagnose durch