Olvasási idő: 7 percek
Volt egyszer egy igen-igen szegény ember. Semmije nem volt a világon a három fián meg a parányi házacskáján kívül.
Ezt a kis házat mind a három fiú szerette volna örökségül kapni. Az apa azonban egyformán kedvelte mindegyik fiát; nem tudta, mitévő legyen, hogy se meg ne rövidítse, se meg ne szomorítsa egyiküket sem. Igaz, eladhatta volna a házát, és árát szétoszthatta volna a gyerekek közt, de erre sehogyan sem tudta rászánni magát. Itt élt az apja, itt a nagyapja, sőt még a déd- meg az ükapja is, tőlük örökölte ezt a hajlékot, azért ragaszkodott annyira hozzá.
Addig-addig töprengett, míg végül egy jó gondolat ötlött az eszébe.
– Próba szerencse, menjetek el világot látni – mondta a fiúknak. – Tanuljatok valami jó mesterséget. Ha visszatértek, azé lesz a ház, akinek a legjobb lesz a mesterműve.
A fiúk szívesen ráálltak a dologra.
– Én patkolókovács leszek – mondta a legidősebb.
– Én borbély – mondta a középső.
– Én meg vívómester – mondta a legkisebbik.
Kitűzték a napot, amikor ismét találkoznak a szülői házban, aztán búcsút vettek az édesapjuktól, megölelték egymást, és ment ki-ki a maga útjára. Mindegyik derék mestert talált és jól kitanult nála.
A kovácsnak az lett a dolga, hogy a király lovait patkolja. Míg az üllő pengett, míg a vas szikrája hullott, s míg a patkót a ló lábára fölverte százszor elmondta magában: „Most már semmi hiba nem lehet: tiéd lesz a ház!“
A borbély reggeltől estig csupa előkelő urat borotvált, s ahogy a habot verte, ahogy a borotvát fente, egyre csak azon járt az esze, hogy a házat senki más nem kaphatja meg, csakis ő.
A harmadik fiú egy híres-neves vívóhoz került. Eleinte meg-megtáncoltatták, de ő összeszorította a fogát, és egy percre se vesztette el a bátorságát. „Ha egy-két vágástól megijedsz, sosem nyered el a házat!“ – biztatta magát, és meg is tanult mindent, amit abban a mesterségben megtanulni lehetett.
Letelt a kiszabott idő; a testvérek hazatértek az apjukhoz.
– Mesterek vagyunk mind a hárman – mondták -, de hogyan mutathatnánk meg, mit tudunk?
Összeültek, és tanakodni kezdtek. Amint tanakszanak, látják, egy nyúl üget feléjük a mezőn.
– No, ez éppen kapóra jön! – mondta a borbély. Kapta hamar a tálat, szappant, ecsetet, szaporán habot vert, csak úgy futtában beszappanozta és megborotválta a nyulat, mindössze a pofaszakállát hagyta meg.
– Ez már igen – mondta az apjuk -, ilyet még nem láttam! Ha a másik kettő nem tesz túl rajtad, tiéd lesz a ház.
Nem sok idő múlva egy uraság robogott arra a hintóján.
– Ide nézzen, édesapám, mit tudok én! – kiáltotta a kovács.
Kapta a szerszámait, a hintó után vetette magát, s akárhogy vágtattak a lovak, mind leszedte róluk a régi patkót, s újat vert a lábukra, csak úgy futtában.
– Derék legény vagy – dicsérte meg az apja -, látom, te is jól érted a mesterségedet. Igazán nem tudom, melyiktek érdemli meg jobban a házat: a bátyád vagy pedig te.
Kint álltak a ház előtt, s éppen megeredt az eső. A legkisebbik fiú nem szólt semmit, csak kihúzta a kardját, és forgatni kezdte a fejük fölött, olyan gyorsan, hogy egyetlen esőcsepp nem sok, annyi sem esett rájuk. A zápor egyre jobban nekieredt, most már úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék; a fiú forgatta, forgatta a kardot, hogy csak úgy suhogott a levegőben; ők meg álltak mellette, és olyan szárazak maradtak, mintha az eresz alá húzódtak volna.
Mikor a zivatar elvonult, és a fiú leeresztette a kardját, azt mondta az apjuk:
– Itt nincs vita, édes fiam: tiéd a ház.
Ez ellen a másik kettőnek sem lehetett szava. De mert jó testvérek voltak, és szerették egymást, együtt maradtak, ott űzte mindegyik a maga mesterségét a régi kis házban: a kovács patkolt, a borbély borotvált, a vívómester pedig vívni tanította a legényeket.
Így éltek békében, boldogan, míg meg nem haltak.
Facebook 
Whatsapp 
Messenger 
Telegram
Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
A „Három testvér“ című mese a Grimm fivérek egyik ismert története. A történet középpontjában egy szegény ember és három fia áll. Az apa nem tudja eldönteni, melyik fiának adja a házát örökségül, ezért úgy dönt, hogy a fiainak világot kell látniuk, és egy mesterséget kell megtanulniuk. Azé lesz a ház, aki a legtöbbet tanul, vagyis akinek a legjobb lesz a mesterműve.
A legidősebb fiú patkolókovács, a középső borbély, a legkisebb pedig vívómester szeretne lenni. Mindegyik fiú sikeresen elsajátítja a mesterségét. Amikor visszatérnek, hogy bemutassák tudásukat, mindegyikük megdöbbentő teljesítményt nyújt. A borbély habozás nélkül megborotvál egy nyulat, a kovács menet közben újrapatkol egy futó lovat, a legkisebb fiú pedig megakadályozza, hogy esőcseppek érjék őket azzal, hogy a kardját forgatja a fejük fölött.
Az apa végül a legkisebb fiúnak ítéli a házat, mert az ő teljesítménye bizonyult a legkiemelkedőbbnek. A testvérek továbbra is együtt élnek békében és boldogan, mindannyian gyakorolva a mesterségüket a régi házban. A mese hangsúlyozza a becsületességet, a testvéri szeretetet és az emberi leleményességet.
A „A három testvér“ című mese a Grimm fivérek gyűjteményéből származik, és számos értelmezési lehetőséget kínál.
Örökség és igazságosság: A mese központi kérdése az örökség méltányos elosztása. Az apa dilemmája, hogy hogyan ossza el igazságosan a házat a három fia között, akik mindannyian egyformán kedvesek számára. Ez rávilágít a szülői kötelességekre és az igazságosság fontosságára a családban.
Szakértelem és mesterség: Mindhárom fiú különböző mesterséget tanul, és ez a saját útjuk felépítését és saját szakértelmük fejlesztését jelképezi. A mese kiemeli a szakmai fejlődés és az önálló munkavégzés fontosságát. Az életben való boldogulásuk a megszerzett tudásuktól függ.
Verseny és teljesítmény: A testvérek közötti verseny arra ösztönöz, hogy bebizonyítsák képességeiket. Az eredmények alapján az apa képes dönteni, kié legyen a ház. A mese azt sugallja, hogy a kemény munka és az egyéni kiválóság kifizetődik.
Testvéri kapcsolatok és együttműködés: Habár a testvérek versengenek egymással, a mese végén együtt maradnak, és békében élnek. Jelképezi a testvéri szeretetet és azt, hogy a család tagjai bármilyen helyzet közepette támaszkodhatnak egymásra.
Társadalmi szerepek és identitás: Minden fiú saját identitást alakít ki a választott mestersége által. Ez az egyéni identitáskeresés része, amelyen minden fiatal keresztülmegy, hogy megtalálja helyét a világban és a közösségben.
A mese tehát nemcsak egy egyszerű történet három testvérről, hanem mélyebb, tanulságos üzeneteket hordoz a családi kötelességekről, az egyéni fejlődésről és a közösségi életről.
A Grimm fivérek meséje, „A három testvér“, a hagyományos népmesék szerkezetét követi, amelyben a szegénység, az apa tanácsa, a próbatételek és a testvérek közötti versengés mind központi elemek. A mese a társadalmi normákat és értékeket tükrözi, különösen az örökség, a mesterség, a munka, és a testvéri szeretet fontosságát hangsúlyozva.
Nyelvészetileg nézve, a szöveg több archaikus és népies kifejezést használ, például a „parányi házacskáján kívül“ vagy „vívómester“ szavakat. Az elbeszélés ritmusa és stílusa egyszerű, és a párbeszédek közvetlenek, ami könnyen követhetővé teszi a történetet. A mese világát élénk leírások és karakterek teszik színessé, ahol a próbatételeken keresztül a karakterek jellemfejlődése és a társadalmi elvárásokhoz való alkalmazkodás kap hangsúlyt.
Szimbolikusan a ház az apai örökség és a családi hagyomány szimbóluma, amelyért a fiúk versenyeznek, de végső soron a képességeik és együttes munkájuk révén mindhárman részesévé válnak. A mese pozitív üzenete a békében és együttműködésben való együttélés fontosságát emeli ki.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 124 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 654 |
| Fordítások | EN, ZH, ES, FR, RU, UA, CZ, PT, JA, DE, VI, TR, IT, PL, NL, RO, EL, DA, FI, SE, BE, BG, ET, SK, SL, SR, NO, LT |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 40,3 |
| Karakterek száma | 3.746 |
| Betűk száma | 2.949 |
| Mondatok száma | 45 |
| Szavak száma | 608 |
| Átlagos szavak mondatonként | 13,51 |
| Több mint 6 betűs szavak | 163 |
| A hosszú szavak százaléka | 26,8% |
| Típus-token arány (TTR) | 0,590 |
| Mozgóátlagos típus-token arány (MATTR) | 0,828 |
| Szöveges lexikai diverzitás mértéke (MTLD) | 165,3 |
| Hapax legomena | 281 |
| Átlagos szóhossz | 4,86 |
| Mondathossz mediánja | 10,0 |
| Mondathossz 90. percentilise | 27,0 |
| Közvetlen beszéd aránya | 2,7% |
| Mondatkomplexitás | 2,40 |
| Kötőelemek | 22 |
| Referenciális kohézió | 0,016 |
| Szereplő-/névjelöltek | nincs |
| Szereplők együtt-előfordulási hálózata | nincs |
| Motívum-/címkejelöltek | Grimm fivérek |
