Olvasási idő a gyermekek számára: 8 percek
I
Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt. Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs a: a mestermunka, amelyik különb lehetett volna. Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára.
– Mintha csak nekem készítették volna! – mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszter keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál. pontosan annyit, hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle. A suszter este ezeket is szépen kiszabta. „A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel – gondolta -, ráérek a dolgomtól.“
De mire másnap fölkelt, készen állt két pár cipő, neki a kisujját sem kellett megmozdítania. Vevő is akadt mind a kettőre, jól megfizettek értük, s a suszter, a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott. Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle. Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének:
– Hallod-e, lelkem, mi lenne ha ma éjszaka fönnmaradnánk, és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben? Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest gyújtott, és föltette a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban. Onnét figyelték, hogy lesz, mi lesz. Mikor a toronyban éjfélt ütött az óra, egyszer csak valami kaparászást, topogást, izgést-mozgást hallottak; az ajtó egyarasznyira kinyílt, és két kedves kis manó surrant a szobába. Se szó, se beszéd, odaültek a suszter asztalkájához, fogták a kiszabott bőröket, és munkához láttak. Olyan fürgén, olyan ügyesen dolgoztak, parányi kis ujjukkal olyan szaporán varrtak, tűztek, hogy a suszter azt sem tudta, hová legyen ámulatában. A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát, míg a cipők el nem készültek, és fényesre pucolva ott nem sorakoztak az asztalka mellett. Akkor egyet füttyentettek, s illa berek! – eltűntek. Másnap reggel azt mondta a suszterné asszony:
– Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak, hogy jómódba juttattak minket. Pucéron szaladgálnak az istenadták, még jó, hogy meg nem fagynak! Tudod, mit? Varrok nekik ingecskét, kabátkát, mellényt, nadrágot, kötök nekik harisnyát is, te meg csinálj mindegyiknek egy pár szép kis cipőt. Egész nap ezen dolgoztak; az asszony kezében szaporán járt a kötőtű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák, az ember meg a székén kuporgott, és kalapált, szögelt, forgatta a kaptafát, míg a kis cipőket meg nem csinálta. Este aztán a kiszabott bőr helyett az ajándékokat rakták oda az asztalra; szépen elrendeztek mindent, elbújtak a sarokban, és kíváncsian lesték, mit szólnak majd a manók. Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek, és tüstént dologhoz akartak látni. Hanem ahogy az asztalra esett a pillantásuk, lecsapták a szerszámaikat és azt sem tudták, mihez kapjanak, mit simogassanak, minek örvendezzenek. Egykettőre bebújtak a kis ruhákba, felhúzták a kis cipőt, füttyentgettek, rikkantgattak, egyszerre csak cincogva nótázni kezdtek.
Ugye, milyen csinos fiúk vagyunk? Többet bizony nem is suszterkodunk!
– énekelték; körültáncolták az asztalt, szökdécseltek, ugrándoztak, végül aztán kiperdültek a szobából. Nem is jöttek vissza soha többet. A suszternak pedig élete végéig jól ment a sora mindig volt munkája, és minden sikerült neki, amihez csak hozzákezdett.
Learn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
A „A pirkulicsok“ című mese a Grimm fivérek egyik ismert története, amely egy szorgalmas, de anyagilag nehéz helyzetbe került suszterről szól, aki váratlan segítséget kap két kedves kis manótól. A manók éjszakánként varázslatos módon elkészítik a suszter által kiszabott cipőket, amitől a suszter élete megváltozik, és újra jómódúvá válik.
A történet fordulópontja akkor következik be, amikor a suszter és a felesége eldöntik, hogy megköszönik a manóknak a segítséget, és ruhákat készítenek nekik, hogy ne legyenek tovább pucérak. A manók örömmel fogadják az ajándékokat, felöltözködnek, majd boldogan távoznak. A suszter és felesége hálával teljesítik feladatukat, és életük végéig gondtalanul élnek, hiszen minden sikerül nekik, amihez csak hozzákezdenek.
Ez a mese a hála fontosságát és a segítőkészség viszonzását hangsúlyozza, miközben megmutatja, hogy a kemény munka és a jó szándék végül meghozza a gyümölcsét.
„A pirkulicsok“ című mese a Grimm fivérek egyik klasszikusa, amely a különböző értelmezések szerint az alábbi témákat és tanulságokat hordozza magában:
Hála és nagylelkűség: A suszter és a felesége hálával reagálnak a manók segítségére, amiért a jómódba juttatták őket. Ez a történet bemutatja, milyen fontos visszaadni valamit azoknak, akik segítenek vagy jó cselekedetet hajtanak végre értünk.
Munka és cselekvés: A suszter kezdetben ő maga szabja ki a bőrt, de a manók segítsége nélkülözhetetlen a cipők elkészítéséhez. Ez rámutat arra, hogy az egyéni erőfeszítéseket néha külső segítség teheti teljessé vagy sikeressé.
A láthatatlan segítők: A manók, akik éjjelente elvégzik a cipő készítését, a láthatatlan segítők szimbólumai, akik általában észrevétlenül dolgoznak a háttérben. Ez a motívum tükrözheti azt, hogy életünk során gyakran kapunk segítséget nem várt forrásokból.
Bizalom a jövőben: A suszternek a történet elején nem sok kilátása van a jövőre nézve, hiszen csak egy pár cipőre való bőre maradt. Mégis, a saját munkájába és a helyes döntésekbe vetett bizalma – valamint a manók segítsége – végül jólétet hoz a számára.
Elégedettség és a jólét megosztása: Miután a suszter és felesége elérte a jólétet, nem feledkeznek meg arról, hogy megosszanak valamit másokkal. Ez arra tanít, hogy fontos a jószerencsét megosztani azokkal, akik hozzájárultak sikerünkhöz.
Ez a mese tehát több szinten érvényes üzeneteket hordoz, a segítőkészségtől kezdve a hála kifejezéséig és a jövőbe vetett hitig, mindezeket a varázslatos elemeken keresztül mutatva be.
„A pirkulicsok“ meséje, amelyet a Grimm fivérek írtak, érdekes példája a XIX. századi német folklórhoz tartozó történeteknek, és számos nyelvészeti elemzést lehet elvégezni rajta.
Szókincs és frazeológia: A mese nyelvezete gazdag, tele van korabeli kifejezésekkel és frazeologizmusokkal, amelyek visszaadják az akkori beszélt nyelv sajátosságait. Kifejezések, mint az „illa berek“ vagy a „füttyentgettek, rikkantgattak“, különleges hangulatot árasztanak, és a mesélés ritmusát gazdagítják.
Szerkezet
A mese egyszerű szerkezetű, amely tipikus a népmesékre: van egy probléma (a suszter elszegényedése), aztán egy varázslatos fordulat (manók megjelenése), majd a probléma megoldása (suszternék ajándéka a manóknak), végül egy boldog befejezés (suszter élete végéig jólétben él).
Stilisztikai eszközök: A történet tele van stilisztikai eszközökkel, mint például ismétlések, amelyek hangsúlyozzák a folyamatosságot és a ritmust („szökdécseltek, ugrándoztak“). Az antiklimaxok (a munkájukat elhagyó manók) és a fordulatok (csak egy pillanat alatt elkészülő cipők) drámai hatást nyújtanak.
Nyelvtani jellemzők: A mese mondatszerkezete viszonylag egyszerű, ami jellemzője a gyermekeknek szánt szövegeknek. Az elbeszélő nyelvét az egyszerű jelen és múlt idő dominálja, az igeidők változása elősegíti a cselekmény átláthatóságát.
Mesei elemek: A történet klasszikus mesei elemeket használ, mint például a hármas szám (egyszer változó cipőpár mennyisége) és a varázslatos segítők (manók). Ezek az elemek a mese világának varázslatos és univerzális jellemzőit tükrözik.
Társadalmi és kulturális kontextus: A suszter és feleségének alázatos, de becsületes élete tükrözi azt az értékrendet, amely szerint a szorgalmas munkával és jószándékkal elnyerhető a jólét és a boldogság, ami gyakori üzenet a német népmesékben.
Ez a mese nemcsak szórakoztat, hanem fontos társadalmi és kulturális értékeket is közvetít, amelyek a német népi hagyományok szerves részét képezik.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 39 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 503 |
| Fordítások | DE, EN, DA, ES, FR, PT, HU, IT, JA, NL, PL, RO, RU, TR, VI, ZH |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 45.9 |
| Flesch-Reading-Ease Index | 18.5 |
| Flesch–Kincaid Grade-Level | 12 |
| Gunning Fog Index | 17.2 |
| Coleman–Liau Index | 12 |
| SMOG Index | 12 |
| Automatizált olvashatósági Index | 10.5 |
| Karakterek száma | 4.183 |
| Betűk száma | 3.373 |
| Mondatok száma | 47 |
| Szavak száma | 631 |
| Átlagos szavak mondatonként | 13,43 |
| Több mint 6 betűs szavak | 205 |
| A hosszú szavak százaléka | 32.5% |
| A szótagok száma | 1.303 |
| Átlagos szótagok szavanként | 2,06 |
| Három szótagú szavak | 186 |
| Százalékos szavak három szótaggal | 29.5% |
