Olvasási idő: 10 percek
Élt egyszer egy faluban egy szegény árva lány. Apja-anyja még kiskorában meghalt; nem volt neki egyéb rokona, csak a keresztanyja. Az egymagában éldegélt házacskájában a falu végén, és szövésből, fonásból, varrásból tengette az életét. Magához vette a kis árvát, tisztességgel felnevelte, és már korán munkára szoktatta. Mikor a lányka tizenöt éves lett, az öregasszony hirtelen megbetegedett. Érezte, hogy nem sok ideje van hátra; ágyához hívta hát a keresztlányát, és így beszélt hozzá:
– Édes lányom, tudom, itt a végem. Neked adom a házacskámat, legalább fedél lesz a fejed fölött, és rád hagyom az orsómat, a vetélőmet meg a varrótűmet, azzal megkeresheted a kenyeredet. Azzal megáldotta a lányt, még egyszer lelkére kötötte, legyen mindig szorgalmas és jámbor, aztán lehunyta a szemét, és meghalt. A keresztlánya megsiratta, illendően eltemette, és attól fogva egyedül élt a faluvégi kis házban. Szorgalmasan dolgozott, szőtt, font, varrogatott, s amit csak tett, azon mind megfogant az öregasszony áldása. A kamrában mintha magától szaporodott volna a len, és valahányszor egy-egy kendőt vagy szőnyeget szőtt, valahányszor egy-egy inget megvarrt, mindjárt akadt rá vevő, és tisztességgel megadta az árát. Így hát a lány sosem szenvedett ínséget, sőt még másoknak is tudott juttatni valamicskét a magáéból. Abban az időben történt, hogy a király fia végigjárta az országot, és feleséget keresett magának. De mert szegényt nem volt szabad választania, gazdagot meg ő nem akart választani, azt mondta:
– Azt veszem el, aki egyszerre a legszegényebb is, meg a leggazdagabb is. Útja során elért abba a faluba is, ahol az árva lány éldegélt. Szokása szerint nyomban kérdezősködni kezdett, ki a leggazdagabb és ki a legszegényebb lány a faluban. Először a leggazdagabbat nevezték meg neki; a legszegényebb meg – mondták – egy kis házban lakik az alvégen. A leggazdagabb lány már reggel óta kint ült a kapujukban. Felcicomázta magát, kevélyen páváskodott, s amikor a királyfi odaért, fölkelt, elébe ment, és illegve-billegve mélyet bókolt előtte. A királyfi éppen csak végigmérte; nem szólt egy árva szót sem, meghúzta a kantárszárat, és továbblovagolt. Poroszkált a szegény lány házacskája felé. Bezzeg az nem lopta a napot a kapuban! Bent ült a szobában, és szorgalmasan font, nem törődött semmi mással, csak a finom szállal meg a pergő orsóval. Hanem azért egyszer mégis föltekintett, s akkor észrevette, hogy a királyfi beles az ablakon. Mélyen, nagyon mélyen elpirult, lesütötte a szemét, és szaporán font tovább. Hogy a szál ezúttal elég sima lett-e, azt én nem tudom; csak annyit tudok, hogy a lány addig fonta a fonalat, addig járatta az orsót, míg a királyfi el nem lovagolt. Akkor aztán felállt a rokka mellől, kitárta a szoba ablakát, s azt mondta:
– De nagy hőség van idebent! És utánanézett a királyfinak, nézte, ameddig csak a fehér tollat látta, amelyik a kalapján lengedezett. Mikor már a toll is eltűnt a messzeségben, visszaült a rokkájához, és tovább font. Egyszer csak eszébe ötlött egy réges-régi mondás, még a keresztanyjától hallotta, az szerette munka közben hajtogatni. A lány eltűnődött rajta; észre se vette, egyszer csak elkezdte dúdolni:
Orsóm, orsóm, menj ki szépen,
hozd ide a vőlegényem.
Az orsó abban a pillanatban ugrott egyet, és kiperdült az ablakon. A lány elámult, odaszaladt az ablakhoz, s az orsója után nézett. Hát látja: nagy vígan táncol tova a mezőn, és csillogó-villogó aranyszálat gombolyít le maga után. Pergett, pergett, aztán hirtelen eltűnt a szeme elől. Több orsó nem volt a háznál; a lány nem tehetett jobbat, elővette a vetélőt, leült a szövőszékhez, és szőni kezdett. Míg a vetélő ide-oda járt a kifeszített szálak közt, és zizegve, zümmögve szőtte a vásznat, az orsó egyre tovább pergett, árkon ugrott át, bokrot szökött keresztül, s mire a szál a végére járt, utolérte a királyfit. Az igen elcsodálkozott.
– Hát ez mi? – kiáltotta. – Csak nem az utat akarja mutatni nekem ez az orsó? Megfordította a lovát, és visszaügetett az aranyfonál mentén. A lány pedig egyre a munkája mellett ült, s egyszerre csak dúdolni kezdte a réges-régi kis dalt:
Vetélőcském, szőjél szépen,
hozd ide a vőlegényem.
A vetélő abban a pillanatban elpattant előle, kiugrott az ajtón, s ott a küszöb előtt gyönyörű szőnyeget kezdett szőni, olyan szépet, hogy szebb talán még nem is volt a világon. A két szélén rózsák, liliomok díszelegtek, középütt aranymezőben zöld indák tekeregtek, köztük nyulacskák ugrándoztak, őzikék kandikáltak, szarvasok szökelltek, az ágakon meg tarka madarak ültek; egyéb sem hiányzott mint hogy nótázni kezdjenek. Megszökött hát a vetélő is. A lány mit tehetett mást? Elővette a tűjét, s varrni kezdett. Közben pedig azt dúdolta:
Takaríts ki, tűcske, szépen,
mindjárt itt a vőlegényem.
A tű abban a pillanatban kiugrott a kezéből, s mint a villám, elkezdett ide-oda cikázni a szobában. Mintha csak láthatatlan szellemek dolgoztak volna a nyomában, ide villant, oda villant, s lám asztalra, padkára szép zöld terítő borult, a székekre bársony feszült, az ablakon finom függöny fehérlett. Az utolsó tűvillanáskor a lány kitekintett, és meglátta a messzeségben a királyfi kalapján a forgó fehér tollát. Jött, jött a királyfi, amerre az orsó az aranyfonállal az utat mutatta. Odaért a házhoz, leszállt a lováról, bevonult a pompás szőnyegen a szegényes kis házba; a szobában ott találta a lányt. Egyszerű volt a ruhája, de úgy ragyogott benne, mint bokron a rózsa.
– Te vagy egyszerre a legszegényebb is, meg a leggazdagabb is – mondta a királyfi -, gyere velem, légy a feleségem! A lány egy árva szót sem szólt, csak mosolygott, és a kezét nyújtotta feléje. A királyfi megcsókolta, kivezette a házból, nyergébe emelte, és hazavitte a palotájába. Megülték a lakodalmat az orsót a vetélőt és a tűt pedig elhelyezték a királyi kincseskamrában. Ország-világ a csodájukra járt; ők pedig nagy becsben tartották a kedves szerszámokat, amíg csak éltek.
Facebook 
Whatsapp 
Messenger 
Telegram
Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
„Az orsó, a vetélő meg a tű“ egy Grimm fivérek által gyűjtött, tanulságos mese egy szegény, de szorgalmas és erényes árva lányról.
A történet a következőképpen alakul:
Egy faluban élt egy szegény árva lány, aki mindössze keresztanyjára számíthatott. A keresztanya felnevelte és megtanította neki a szövés, fonás és varrás mesterségét, majd halálos ágyán ráhagyta a házát és azokat az eszközöket (orsó, vetélő, tű), amelyekkel a lány megkeresheti a kenyerét. A lány szorgalmasan dolgozott, és az öregasszony áldása révén mindig talált vevőt munkáira, így soha nem szenvedett hiányt.
A király fia feleséget keresett, olyat, aki egyszerre a legszegényebb és leggazdagabb is. Utazása során a lány falujába érkezett, ahol megmutatták neki a leggazdagabb és a legszegényebb lányt is. A királyfi a gazdag lány mellett elhaladt, de megállt az árva lány kis házánál, aki a szobában font szorgalmasan. Amikor a lány észrevette, hogy a királyfi beles az ablakon, zavarba jött, majd egy régi mondótáját kezdte dúdolni, ami csodás eseményekhez vezetett: az orsó, a vetélő és a tű is életre kelt, és varázslatos módon segítettek neki.
Az orsó aranyszálat húzott maga után, hogy a királyfi visszataláljon hozzá. A vetélő gyönyörű szőnyeget szőtt, míg a tű páratlan szépségű dekorációt varázsolt a házba. Végül a királyfi visszatért a lányhoz, felismerte benne azt, akit keresett, és feleségül kérte. A lány mosolyogva elfogadta a kezet, és együtt hagyták el a házat.
A mesének az a tanulsága, hogy a belső gazdagság és erények többet érnek a külső gazdagságnál, és hogy a szorgalom és a hit csodákra képes.
A „Az orsó, a vetélő meg a tű“ egy klasszikus Grimm fivérek mese, amelynek több értelmezése is lehetséges.
Íme néhány lehetséges értelmezése
Munka és szorgalom értéke: A mese központi motívuma az árva lány szorgalma és munkakedve. Míg a gazdag lány díszes ruhákban várja a királyfit, addig a szegény lány szorgalmasan dolgozik. A mese azt sugallja, hogy a belső értékek, mint a szorgalom és a jámborság, nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a külsőségek.
Varázslat és sors: Az árva lány ráébred a keresztanyja szavainak varázslatos igazságára, amikor a munkaeszközei élni kezdenek és segítenek neki elnyerni a királyfi figyelmét. Ez a motívum azt sugallhatja, hogy a hit a sorsban és a varázslatban időnként beteljesítheti a vágyakat.
Gazdagság relatív fogalma: A királyfi felesége keresése során egyszerre keresi a legszegényebbet és a leggazdagabbat. A szegény lány végül mindkét kategóriába beleillik, hiszen bár anyagilag szegény, de munkássága révén belső gazdagsággal rendelkezik. Ez arra hívhatja fel a figyelmet, hogy a gazdagság nem csak anyagi javakban mérhető.
Tradíciók és családi örökség: A lány a keresztanyjától kapott eszközökkel dolgozik, ami azt jelképezi, hogy a családi örökség és a hagyományok nemcsak anyagi, hanem szellemi értelemben is gazdagíthatnak minket.
Ezek az értelmezések azt mutatják, hogy a mese egyszerre lehet egy tanulságos történet az erényekről és egy szimbolikus utazás a belső értékek felismerése felé.
A mese, „Az orsó, a vetélő meg a tű“ a Grimm fivérek gyűjteményében található és a klasszikus mesék elemeit tartalmazza. Nyelvészeti szempontból a mese több érdekes vonást is mutat.
Struktúra és szerkezet: A mese klasszikus meseelemekkel rendelkezik, mint például a szegény árva lány, a gazdag királyfi, a varázslatos elemek (orsó, vetélő, tű), valamint a boldog befejezés. A cselekmény lineárisan fejlődik, és egyértelműen követi a bevezetés-kihívás-megoldás modelljét.
Nyelvezet és stílus: A mesében egyszerű, de kifejező nyelvezetet alkalmaznak, amely könnyen érthető minden korosztály számára. Gyakoriak a ritmikus ismétlések és az elbeszélő stílus, amely egyfajta éneklő, dallamos hangzást kölcsönöz a szövegnek.
Szimbólumok és motívumok: Az orsó, a vetélő és a tű szimbolikus jelentőséggel bírnak, mivel a lány szorgalmát és ügyességét emelik ki. Ezek a tárgyak nem csupán munkaeszközök, hanem varázslatos elemek is, amelyek segítik a lány sorsának pozitív alakulását.
Társadalmi kontextus: A mese a szorgalom és jámborság értékét hangsúlyozza, és azt a gondolatot közvetíti, hogy a valódi gazdagság belülről fakad, nem pedig az anyagi javaktól függ.
Karakterek jellemzése: A főszereplő lány szorgalmas és alázatos, míg a királyfi igazságos és bölcs, mert nem a külsőségek, hanem a belső értékek alapján választ társat. A keresztanya szerepe pedig a bölcsességet és az életre szóló tanácsokat sugallja.
Ez a mese tehát a hagyományos értékeket helyezi középpontba, és egyszerű, ám mégis mély tanulságokkal rendelkezik, amelyeket a gyerekek és felnőttek egyaránt megérthetnek és értékelhetnek.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 188 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 585 |
| Fordítások | EN, ZH, ES, FR, RU, UA, CZ, PT, JA, DE, VI, TR, IT, PL, NL, DA, SE, BG, SK |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 46,7 |
| Karakterek száma | 5.899 |
| Betűk száma | 4.747 |
| Mondatok száma | 60 |
| Szavak száma | 914 |
| Átlagos szavak mondatonként | 15,23 |
| Több mint 6 betűs szavak | 288 |
| A hosszú szavak százaléka | 31,5% |
| Típus-token arány (TTR) | 0,555 |
| Mozgóátlagos típus-token arány (MATTR) | 0,819 |
| Szöveges lexikai diverzitás mértéke (MTLD) | 132,2 |
| Hapax legomena | 397 |
| Átlagos szóhossz | 5,21 |
| Mondathossz mediánja | 15,0 |
| Mondathossz 90. percentilise | 27,1 |
| Közvetlen beszéd aránya | 0,0% |
| Mondatkomplexitás | 3,07 |
| Kötőelemek | 38 |
| Referenciális kohézió | 0,009 |
| Szereplő-/névjelöltek | nincs |
| Szereplők együtt-előfordulási hálózata | nincs |
| Motívum-/címkejelöltek | Grimm fivérek |
