Childstories.org
  • 1
  • Minden Grimm
    Tündérmese
  • 2
  • Olvasási idő
    szerint rendezve
  • 3
  • Tökéletes a
    felolvasáshoz
Tizenkét fivér
Tizenkét fivér Märchen

Tizenkét fivér - Mese Grimm fivérek

Olvasási idő a gyermekek számára: 18 percek

Figyelem: Ez egy félelmetes történet.

Volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl, volt egy király s egy királyné, azoknak tizenkét gyermeke, mind a tizenkettő fiú.

Azt mondta egyszer a király:

– Ha a tizenharmadik gyermekünk leány lesz, akkor a tizenkét fiúnak meg kell halni, hogy egyedűl az övé legyen az egész ország s minden gazdaságunk.

A király mindjárt csináltatott is tizenkét koporsót, azokat megtöltette gyaluforgáccsal, halotti párnát is tetetett mind a tizenkettőbe, aztán egy külön szobába vitette, oda bezáratta, a kulcsot meg odaadta a feleségének s megparancsolta, hogy erről a dologról senkinek se szóljon.

Ettől a naptól kezdve szomorúra vált a királyné élete, folyton sírdogált magában. Észrevette ezt a legkisebb s legkedvesebb fia, a kicsi Benjámin, s megkérdezte:

– Mért vagy oly szomorú, édes anyám?

– Azt én neked nem mondhatom meg, lelkem fiam, mondta a királyné.

De a kicsi királyfi nem hagyta békén, addig kérte s addig könyörgött, hogy a királyné megfeledkezett ura parancsolatáról, elvezette Benjámint abba a szomorú szobába, s megmutatta neki a tizenkét koporsót.

– Látod, édes fiam, ezt a tizenkét koporsót a te apád neked s a tizenegy testvérednek csináltatta, mert ha leányom születik, nektek meg kell halnotok s ebben temetnek el.

Sirt a királyné, mig ezt mondta, mint a záporeső, de a kicsi királyfi nem ijedt meg, vigasztalta az édes anyját:

– Ne sírjon, édes anyám, elmegyünk világgá, semhogy meghaljunk.

Azt mondta a királyné:

– Jól van, édes fiam, jobb is, ha elmentek. De ne menjetek világgá, csak menjetek ide az erdőbe. A legidősebb másszon fel egy fa tetejére, onnét láthatja a palota tornyát. Ha fiam születik, fehér zászlót tűzetek ki a toronyra s akkor jöhettek haza bátran; ha lányom születik, vörös zászlót tűzetek ki, akkor fussatok, amerre a szemetek lát. Én minden éjjel felkelek, imádkozom értetek: télen, hogy tüzet találjatok, ahol megmelegedjék gyenge testetek, nyáron, hogy a szomjúságban meg ne tikkadjatok.

Titokban találkozott a többi fiúval is, sorba ölelte, csókolta, s keserves sírással útnak eresztette.

Sírtak a fiúk is, keserves könnyhullatások közt elmentek az erdőbe s ott a legmagasabb fának a tövében letelepedtek. Itt aztán sorba őrt állottak, hol ez, hol az mászott fel a fa tetejére, úgy lesték, hogy milyen zászlót tűznek ki a toronyra: fehéret-e vagy vöröset. Már tizenegyen nézték a fa tetejéről, mi ujság otthon, de még nem látszott a tornyon semmiféle zászló. Most Benjáminra kerűlt a sor, fölmászott a fára, nézett a palota felé s hát – Uram, Teremtőm, ne hagyj el! – vörös zászló lobogott a palota tornyán!

Leszáll Benjámin a fáról, mondja a szomorú hírt. Hej, Istenem, lett erre nagy búbánat s szomorúság! De nemcsak búsúltak, hanem haragudtak is. Mit, hogy nekik egy leányka miatt kell meghalniok! Ez már mégsem igazság! Megesküdtek szörnyű haragjukban, hogy valahol csak leányt találnak, megölik.

Azzal elindúltak, mentek mind beljebb, beljebb az erdőbe, egyszerre aztán egy házikóra bukkantak, mely üres volt: egy lélek sem lakott benne. Itt ebben a házikóban mindjárt szállást vertek, a kicsi Benjámint megtették házőrzőnek, ők pedig mentek, hogy az erdőben valami ennivalót keressenek. Lőttek nyulat, őzet, mindenféle madarat, a kicsi Benjámin tüzet rakott, sütött, főzött: úgy éltek, mint hal a vízben. Úgy telt az idő, mintha csak repűlt volna, esztendő esztendő után, már tíz esztendőt éltek így s annyi volt nekik, mint tíz nap.

Ez alatt a kicsi királykisasszony is nőtt, növekedett. Szép volt, kedves volt, jószivű gyermek volt, a homlokán arany csillag ragyogott: bizony mondom, olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Egyszer azonba‘, mikor nagy mosás volt, a tenger sok fehérnemü közt megpillantott tizenkét fiuingecskét s ezen nagyon elcsudálkozott. Kérdezte az anyját:

– Édes anyám, kié ezek az ingecskék Az édes apámé nem lehet, mert neki nincs ilyen kicsi inge.

Felelt a királyné nagy búsan:

– Azok, édes lányom, a te tizenkét testvéredé.

– Hát hol vannak ők? Sohasem hallottam róluk.

– A jó Isten tudja, hol vannak. Világgá mentek szegények.

Megfogta a leányka kezét, elvezette abba a szomorú szobába, ott megmutatta neki a tizenkét koporsót.

– Látod, édes lányom, ez a tizenkét koporsó nekik volt szánva, de ők világgá mentek, mielőtt te megszülettél.

S elmondott neki mindent, úgy a mint történt, keserves sírással.

– Ne sírj, édes anyám, mondta a kicsi királykisasszony, elmegyek én utánuk s megkeresem őket, ha addig élek is!

Vette a tizenkét inget s ment egyenesen az erdőbe. Ment, mendegélt egész nap s estére ahhoz a házikóhoz ért, ahol a testvérei laktak. Bement a házikóba, s hát ott egy kis fiú üldögélt magában. A kicsi Benjámin volt ez, kinek szeme-szája tátva maradt, mikor meglátta a szép kicsi királykisasszonyt.

– Ki vagy te, mi vagy te, mi jóba jársz itt? – kérdezte Benjámin a királykisasszonyt.

Felelt a kicsi királykisasszony:

– A király lánya vagyok, tizenkét testvéremet keresem s addig meg sem nyugszom, míg őket meg nem találom.

Megmutatta a tizenkét ingecskét, mondotta, hogy ez az ő testvéreié volt s erről Benjámin mindjárt tudta, hogy a kicsi királykisasszony az ő testvére.

– Bizony, ha te a király lánya vagy, én meg a tizenkettedik fia vagyok. Az én nevem Benjámin.

Hej, Istenem, sírtak mind a ketten a nagy örömtől, egymás nyakába borúltak, ölelték, csókolták egymást! Hanem mikor jól kisírták, örvendezték magukat, a kicsi Benjámin elszomorodott.

– Hát te mért szomorodtál el egyszerre? – kérdezte a huga.

– Óh, Istenem, nem is merem mondani. Most jut eszembe, hogy mikor világgá mentünk, megfogadtuk, hogy valahány leány utunkba akad, megöljük, mivelhogy egy leányka miatt kellett világgá mennünk.

Mondta a kicsi királykisasszony:

– A miatt egyet se búsulj. Örömmel meghalok, ha azzal tizenkét testvéremnek javára lehetek.

– Nem, nem, neked nem szabad meghalnod. Bújj a kemence mögé s ha hazajönnek, én majd beszélek a testvéreimmel.

E közben este lett, a fiuk hazajöttek, asztalhoz ültek s vacsora közben kérdezték Benjámintól, hogy mi ujság.

– Ti semmit sem tudtok? – kérdezte Benjámin.

– Nem, mi semmit sem tudunk, felelték a fiúk.

– No, lám, én itthon voltam, mégis többet tudok, mint ti.

– Hát beszéld el, biztatták a többiek.

– Igérjétek meg, hogy az első leányt, kivel találkoztok, nem ölitek meg, akkor elbeszélem.

– Jó, jó, megigérjük, csak beszélj.

– Nos hát itt van a mi hugunk!

Abban a pillanatban a kemencze mögül előlépett a kicsi királykisasszony. Hej, volt öröm! Ölelték, csókolták, majd hogy fel nem falták a kicsi királykisasszonyt, a kinek a homlokán úgy ragyogott a csillag, hogy a házikó megvilágosodott belé.

A kicsi királykisasszony ott maradt a testvéreivel s míg a nagyobbak vadászni jártak, ő Benjáminnal sütött, főzött, mosott, ő vetett ágyat a testvéreinek, éltek vígan, megelégedetten.

Így telt, mult az idő, nap nap után, hét hét után. Egyszer a kicsi királykisasszony kiment a virágos kertbe (mert az is volt a házikó mellett!) ottan leszakított tizenkét fehér liliomot, gondolta, mikor a testvérei haza jönnek, mindeniknek a tányérja mellé tesz egy-egy liliomot. Kedveskedni akart ezzel, de hajh, mily szomorú vége lett a kedveskedésnek! Abban a pillanatban, hogy a tizenkét liliomot leszakította, mind a tizenkét testvére hollóvá változott, az erdőn átrepűltek nagy szárnycsattogtatással s ugyanakkor eltűnt a házikó is, el a kis kert is. Egyes-egyedűl maradt a kicsi királykisasszony az erdőben s amint így állott magában, egyszerre csak látja, hogy egy öreg asszony áll mellette.

– No te leányka, szólította meg az öreg asszony – mért szakasztottad le a tizenkét liliomot? Tudod-e, hogy az a tizenkét liliom a te tizenkét testvéred volt s hogy azok most örökre hollóvá változtak?

– Óh, Istenem, Istenem, sírt a királykisasszony, hát azt én honnan tudtam volna? Most már mit csináljak? Meg lehet-e szabadítani őket?

– Hm, mondta az öreg asszony, annak csak egy módja van, de az olyan nehéz, hogy arra ugyan hiába ne is vállalkozzál. Hét álló esztendeig némának kell lenned, sem beszélned, sem nevetned nem szabad, s ha csak egyetlen egy szót is szólasz s ha csak egy óra is hiányzik a hét esztendőből, hiába való volt minden tűrésed: a testvéreidet egyetlenegy szóval megölöd.

Mondta a királykisasszony magában:

– Na, azt az egyet bizonyosan tudom, hogy megszabadítom a testvéreimet. Azzal elindúlt, ment, mendegélt, aztán felmászott egy odvas fának a tetejére, ott leült, elkezdett fonni, s sem nem beszélt, sem nem nevetett.

Tizenkét fivér Mese

Történt ezután, hogy egy király vadászat közben ebbe az erdőbe kerűlt. A király kutyája az odvas fa mellé vetődött, meglátta a fa tetején a királykisasszonyt, elkezdett szükölni, ugatni, ugrált a fa körűl, mint egy bolond. A király nem tudta elgondolni, hogy mi leli a kutyát, s oda ment ő is s hajh! szeme-szája tátva maradt, mikor meglátta a fa tetején a kicsi királykisasszonyt, a kinek csillag ragyogott a homlokán.

Fölszólt a király a királykisasszonyhoz, megkérdezte: lesz-e az ő felesége, mert ha lesz, mig a világ s még két nap soha el nem hagyja, ugy megtetszett neki. A kicsi királykisasszony intett a fejével, de szólni egy szót sem szólott.

Na, ez éppen elég volt a királynak. Nagy hirtelen felmászott a fára, szép gyengén az ölébe vette a leányt, lehozta a fáról, lovára ültette s haza vitte. Mindjárt megülték a lakodalmat, volt nagy hejje-hujja, dínom-dánom, de a kicsi királyné most sem szólt egy szót sem, de még nem is nevetett.

Telt, múlt az idő, eltelt egy esztendő, két esztendő s merthogy a kicsi királyné még mindig nem szólalt meg, azt mondja a vén királyné a fiának:

– Hallod-e, furcsa egy lányt hoztál te a házba. Ki tudja, mi gonoszságot forral magában. Hiszen jó, jó, hogy néma. Ha néma, nem beszélhet, de mosolyogni mosolyoghatna legalább. Hej, aki nem nevet, annak rossz a lelkiismerete!

A király eleinte nem hallgatott az anyjára, de ez addig duruzsolt, addig gyalázta a kicsi királynét, hogy a király mégis csak megtántorodott s bár erősen szerette a feleségét, halálra itélte.

Nagy máglyát raktak az udvar közepére, meg is gyujtották: azon akarták elégetni a kicsi királynét. A király ott állott az ablakban s sírt, mint a kis gyermek, mert, bizony mondom, erősen szerette a feleségét. De hát az itélet ki volt hirdetve, vitték a királynét a máglyára, meg is kötözték, a tüzet meg is gyújtották. Hiszen ha meg is gyújtották, mindjárt el is olthatják. Éppen abban a szempillantásban telt ki a hét esztendő! Hát egyszerre csak nagy surrogás-burrogás hallatszik, száll le a levegőből tizenkét holló s ott a földön tizenkét dali legénnyé változik. Hirtelen szétszedték a máglyát, eloltották a tüzet, leszabadították a máglyáról a kicsi királynét, ölelték, csókolták s vitték fel a palotába nagy diadallal. Ott a királyné elmondta az urának, hogy mért nem beszélhetett hét teljes esztendeig s mért hogy soha nem nevetett.

De bezzeg örült a király, mikor ezt hallotta! Még csak most csaptak igazi lakodalmat. Folyt a bor s mindenféle jó lé, húzták a cigányok, járták a legények, leányok. Én is ott voltam, egyet jót táncoltam, egy hordó bort is kaptam, azt haza gurítottam. Aki nem hiszi, járjon utána!

LanguagesLearn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.

Kontextus

Értelmezések

A mese nyelvészeti elemzése

A „Tizenkét fivér“ egy klasszikus Grimm fivérek által írt mese, amely a testvéri szeretet és önfeláldozás fontosságát hangsúlyozza. A történet azzal indul, hogy egy király és királyné tizenkét fia élete veszélybe kerül egy apai rendelet miatt, amely szerint, ha a következő gyermekük lány lesz, a fiúk nem élhetnek tovább. Amikor a fiúk megtudják ezt, elmenekülnek az erdőbe, hogy megmentsék magukat. Hosszú évek telnek el, míg az időközben megszületett húguk rájuk talál, és véletlenül átkozza el őket, hollóvá változtatva mindannyiukat. Az átok egyedül úgy oldható fel, ha a húg hét évig némán marad. Annak ellenére, hogy élete veszélybe kerül a hallgatása miatt, végül sikerül megszabadítania testvéreit az átok alól. A mesében a testvérek közötti szeretet, a kitartás és az önfeláldozás áll a középpontban, valamint a felnövekvés és megbocsátás témái is megjelennek.

A „Tizenkét fivér“ című mese a Grimm fivérek gyűjteményéből való, és többféleképpen értelmezhető.
Áldozathozatal és hűség: A mese azt a kemény döntést mutatja be, amellyel a királyi család szembesül az utódok tisztességtelen elosztása miatt. A fivérek száműzetésbe mennek, hogy elkerüljék a halált, és hűségesek maradnak egymáshoz. A királykisasszony önfeláldozása is középpontban áll, hiszen kész meghalni, hogy segítsen testvérein.

Igazságtalanság és harag: A király igazságtalan döntése, miszerint a fiaknak meg kell halniuk, ha lány születik, felkelti a fivérek haragját, akik emiatt bosszút esküsznek a lányok ellen. Ez bemutatja, hogy milyen hatással lehet az igazságtalan bánásmód az emberek érzelmeire és döntéseikre.

Megváltás és megbocsátás: A történet végén a királykisasszonynak sikerül megtörnie a testvérei átkát a kitartása és hallgatása révén. A megbocsátás és megváltás üzenetét hordozza, hiszen végül mindenki újra egyesül és boldogan él tovább.

Női erő és kitartás: A királykisasszony szerepe a történetben kiemeli a női erő és kitartás fontosságát. A kitartása, amit a testvérei megmentése érdekében tanúsít hét évnyi némaság alatt, a történet központi eleme.

A női szerep elismerése: A mese egyfajta kritikát is megfogalmaz a női szerep korabeli társadalmi elismeréséről. A királykisasszony csupán némán, de bátorsággal és elhatározással képes nagy változásokat elérni, ami végül elnyeri mások csodálatát és tiszteletét.

A „Tizenkét fivér“ története tehát gazdag szimbolikában és erkölcsi tanulságokban, amelyek a család, hűség, áldozat és kitartás témáit járják körül.

Grimm fivérek „Tizenkét fivér“ című meséjének nyelvészeti elemzése során több érdekes vonás is megfigyelhető a szöveg szerkezetében és nyelvhasználatában.

1.
Meseszerkezet:

Bevezetés

A mese klasszikus nyitómondattal indul: „Volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl“. Ez az időtlen és mesebeli világot idézi meg, amely jellemző a népmesékre.
Hármas szerkezet: Bár maga a cselekmény nem követi szorosan a hármas szerkezetet, mely sok mesénél megfigyelhető, a bonyodalom és a feloldás szakasza világos, a kihívások és próbák sorozata révén.

2.
Karakterek:

Szereplők: A karakterek általában archetípusok, amelyek jól illeszkednek a mesebeli világba: a bátor legények, a szomorú királyné, a döntésképtelen király, az ártatlan királykisasszony, stb.
Fejlődés: Érdekes megfigyelni, hogy az egyéni fejlődés helyett inkább a közösség egésze, vagyis a fiútestvérek és a húg viszonya áll a középpontban.

3.
Nyelvhasználat:

Nyelvi stílus: A szöveg archaikus stílusjegyeket hordoz, például az „édes anyám“, „lelkem fiam“ megszólítások, amelyek a régebbi magyar nyelvhasználatra jellemzőek.
Dialógusok: Az ismétlések és a dialógus formák erősítik a mesemondás szóbeli hagyományának hatását, amely segíthetett az élőszóban való könnyebb előadásban.

4.
Motívumok:

Szimbólumok: Az olyan elemek, mint a vörös és fehér zászlók, a liliomok, valamint a hollók, szimbolikus jelentőségűek. A fehér és vörös szín például a reményt és a veszélyt, valamint a tragédiát jelzik.
Átváltozás: A testvérek hollóvá változása, illetve a későbbi visszaváltozás a próbatétel és a megváltás motívumaihoz kapcsolódik.

5.
Témák:
– A mese mélyebb üzenetei közé tartozik a testvérek közötti szeretet, az áldozatvállalás, valamint az igazságtalanság elleni küzdelem. A királylány szótlan áldozathozatala a testvérekért szélesebben értelmezhető tanulságként szerepel a mesében.

Összességében, a „Tizenkét fivér“ a Grimm-fivérek egyik tanulságos meséje, amely bemutatja a testvéri szeretet és az áldozathozatal fontosságát, ugyanakkor nyelvi és stilisztikai gazdagságával is hozzájárul a mesék varázslatos világának megteremtéséhez.


Információk tudományos elemzéshez

Mutatószám
Érték
SzámKHM 9
Aarne-Thompson-Uther-IndexATU Typ 451
FordításokDE, EN, DA, ES, FR, PT, FI, HU, IT, JA, NL, PL, RU, TR, VI, ZH
Björnsson olvashatósági mutatója42.6
Flesch-Reading-Ease Index19.6
Flesch–Kincaid Grade-Level12
Gunning Fog Index17
Coleman–Liau Index12
SMOG Index12
Automatizált olvashatósági Index9.2
Karakterek száma11.068
Betűk száma8.785
Mondatok száma129
Szavak száma1.732
Átlagos szavak mondatonként13,43
Több mint 6 betűs szavak505
A hosszú szavak százaléka29.2%
A szótagok száma3.554
Átlagos szótagok szavanként2,05
Három szótagú szavak522
Százalékos szavak három szótaggal30.1%
Kérdések, megjegyzések vagy tapasztalati jelentések?

A legjobb mesék

Szerzői jog © 2025 -   Impresszum | Adat Védelem |Minden jog fenntartva Powered by childstories.org

Keine Internetverbindung


Sie sind nicht mit dem Internet verbunden. Bitte überprüfen Sie Ihre Netzwerkverbindung.


Versuchen Sie Folgendes:


  • 1. Prüfen Sie Ihr Netzwerkkabel, ihren Router oder Ihr Smartphone

  • 2. Aktivieren Sie ihre Mobile Daten -oder WLAN-Verbindung erneut

  • 3. Prüfen Sie das Signal an Ihrem Standort

  • 4. Führen Sie eine Netzwerkdiagnose durch