Olvasási idő a gyermekek számára: 9 percek
Volt egyszer egy kakaska meg egy tyukocska. Azt mondta a kakaska a tyukocskának:
– Hallod-e, tyukocska, érik már a dió s a mogyoró, gyerünk ki a diós-mogyorós hegyre s lakjunk jól isten igazában, míg a mókuska elenné előlünk.
– Biz‘ a jó lesz, mondotta a tyukocska, gyerünk. Nem sokat gondolkoztak, mentek ki a hegyre, ott tanyáztak egész nap s ettek annyi diót s mogyorót, amennyi csak beléjük fért. Azt már nem t’om, hogy azért-e, mert erősen teleszedték magukat, nagy kedvük kerekedett a bolondozásra, elég az, hogy elhatározták: ők bizony nem mennek haza gyalog, dióhéjból, mogyoróhéjból szekeret csinálnak s úgy mennek haza, mint valami nagy urak. Hát hamarosan össze is ütötték a szekerecskét, éppen bele is akartak ülni nagy kényesen, de – no lám, most jutott eszükbe, hogy a szekerecske nem megy haza magától.
– Tudod mit, kakaskám, mondta a tyukocska, fogózz a szekér elé, én meg beleülök.
– Ejnye, de okos vagy! gúnyolódott a kakaska. Már hogy én húzzam a szekeret. Inkább megyek gyalog. Kocsis az lennék szívesen, felülnék a bakra, de hogy a szekeret húzzam, olyan nincs!
Kép: Oskar Herrfurth (1862-1934)Amint ezen veszekedtek, osztozkodtak odalibbent egy kácsa s rájok ripakodik:
– Ejnye tolvaj népe, hogy mertetek idejönni? Tudjátok-e, hogy ez a diós-mogyorós hegy az enyém? No, csak várjatok, hívom a bírót s jaj lesz nektek!
– Majd adok én neked bírót, pezderkedett a kakaska s nagy hirtelen úgy odalbavágta a sarkantyújával, hogy a kácsa elkezdett rimánkodni: csak kegyelmezzen az életének, inkább befogódzik a szekérbe s hazaviszi őket.
– Ez már más, mondotta a kakaska, s abban a pillanatban felkapott a bakra, a tyukocska meg a hátsó ülésben terpeszkedett el, mint valami nagyságos asszony. Pitt, patt, pattogtatott a kakaska s bíztatta a kácsát: szaladj, kácsa, szaladj, a hogy csak bírja a lábad! Szaladt a szegény kácsa, gurult, zörgött utána a szekerecske, de egyszerre csak este lett, alig láttak s csak lassan baktathattak előre. Amint így baktattak elébb, elébb, szembejő velök két utas: varrótű volt az egyik, gombostű a másik.
– Hó, megálljatok, hó! kiáltott a varrótű meg a gombostű, vegyetek fel a szekeretekre s bizony megháláljuk.
– Hát ti hogy kerültök ide? – kérdi a kakaska.
– Mi bizony úgy, hogy a szabók nem messze innét mulatnak egy korcsmában, de mi otthagytuk őket, mert este minden becsületes ember hazaigyekezik.
– No jó, mondotta a kakaska, üljetek fel, de nehogy az én tyukocskám lábára lépjetek, mert akkor jaj nektek. Felült a szekérbe a gombostű meg a varrótű, újra elindult a szekér, de bizony csak lassan haladtak. Szegény kácsa már szinte kiállott a fáradtságtól, jobbra-balra dülöngélt, mint a részeg ember. Késő este egy korcsmához értek s ott elhatározták, hogy meghálnak. Bemennek a korcsmába, de a korcsmáros, mikor látta, hogy milyen fura vendégek ezek, nem akart szállást adni. Bizony egy krajcárt sem nézett ki belőlük.
Kép: Oskar Herrfurth (1862-1934)De a kakaska olyan szépen beszélt s annyi jót igért, hogy a korcsmáros beadta a derekát. Isten neki, hát maradjatok itt. Szerencsére, a tyukocska tojt egy tojást útközben, azt mindjárt odaadták a korcsmárosnak s a kakaska azzal bíztatta, hogy reggelre még tojik egyet a tyukocska, talán kettőt is, de még a kácsa is, ki tudja, hányat. No jó, itt maradtak, a korcsmáros még pompás vacsorát is adott nekik, aztán lefeküdtek s aludtak, mint a bunda. De a kakaska, még alig pitymallott, már talpon volt, felköltötte a tyukocskát; a tojást, mit a tyukocska meg a kácsa éjjel tojt, felvágta a csőrével, megette, a tojás héját pedig a tűzhely szélére dobta. Aztán a gombos- meg a varrótűhöz léptek lábujjhegyen, azok még aludtak javában, szépen felvették fektükből, az egyiket a törülközőkendőbe szúrták, a másikat meg a korcsmáros karosszékébe. Azzal, mint akik jól végezték a dolgukat, ill‘ a berek, nádak, erek! – elszeleltek. A kácsa, ki a szabad ég alatt hált, jól hallotta, mikor elmentek, de meg sem moccant, hadd menjenek. Volt a korcsma mellett egy patak, leszállott abba s nagy vígan elúszott. Na, fölkel reggel a korcsmáros, felöltözik, megmosdik, veszi a törülközőt, végighúzza az arcán, a tű beleakad, végighasítja az arcát, nagyot ordít, szedtevettézik. Alig tér magához, kimegy a konyhára, hogy pipára gyújtson, de amint a tűzhely fölé hajlik, hogy parazsat vegyen, szeme közé pattantak a tojáshéjak. Hej, még csak most ordított igazán a korcsmáros.
– No, ez a nap szépen kezdődik! szedtevettézett az öreg s nagy bosszúsan beleült az ő kedves karosszékébe. Az ám, csak beleült, de egyszeribe fel is ugrott, mintha puskából lőtték volna ki. Most már tudta, hogy azok a jött-ment népek tréfálták meg, senki más.
Kép: Oskar Herrfurth (1862-1934)Szaladt egyik szobából a másikba, fel a padlásra, ki az udvarba, be az istállóba, még a kútba is belenézett, nem bujtak-e oda, de nézhetett, árkon-bokron túl voltak már azok. No, de meg is fogadta, hogy többet efféle jött-ment népséget be nem ereszt a korcsmájába. Micsoda népség! Csak eszik s nem fizet s a tetejébe még ilyen cudarul meg is tréfálják az embert. – No, csak jertek még egyszer erre! Hiszen várhatta!
Learn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
A „Bitang csőcselék“ című mese a Grimm fivérek gyűjteményéből való, és a történet egy vidám és furfangos kalandról szól, amelyben egy kakaska és egy tyukocska indul el diót és mogyorót gyűjteni a hegyre. Miután jól belakmároznak, úgy döntenek, hogy dió- és mogyoróhéjakból készítenek maguknak szekeret, hogy hazajussanak. Út közben találkoznak egy kacsával, akit meggyőznek, hogy húzza a szekerüket, majd később varrótűvel és gombostűvel is kiegészül a kis csapat, akiket felvesznek a szekérre.
Az este elérkezte után egy korcsmánál szállnak meg, ahol a kakaska ígéretekkel és a tyukocska frissen tojt tojásával vesztegeti meg a korcsmárost, hogy adjon nekik szállást. Az éjszaka folyamán a kakaska és a tyukocska ügyesen megszökik a korcsmából, miközben hátrahagynak néhány apró csínyt a korcsmárosnak, hogy az reggel alaposan pórul járjon.
A történet humorosan mutat be egy kalandot, ahol az állatok találékonyságukkal és furfangosságukkal túljárnak mások eszén, miközben egy kis rendetlenséget hagynak maguk után. A mese tipikus példája a népmesei elemeknek, ahol az állatok emberi tulajdonságokkal bírnak, és tanulságként szolgálhat az emberek számára a furfangosság és a leleményesség fontosságáról.
A Grimm fivérek meséje, „Bitang csőcselék“, egy tanulságos történet, amely a ravaszságról, a kihasználásról és az erkölcsről szól. A mese szereplői, a kakaska és a tyukocska, leginkább az önzőségükről és ravaszságukról ismertek, miközben a történet során kihasználják a többi szereplőt, mint például a kácsát, a varrótűt és a gombostűt a saját céljaik és kényelmük érdekében.
A történet során a kakaska és a tyukocska először saját megfontolásaik alapján inzultálják a kácsát, majd kijátszva a helyzetet, kihasználják a korcsmáros jóhiszeműségét is. Habár a vendégek ígéretet tesznek arra, hogy reggel megtérítik tartozásukat, valójában egyszerűen megszöknek, a korcsmárost pedig kényelmetlen helyzetbe hozhatják a varrótű és gombostű formájában maradt csínytetteikkel.
A mese lényegében a becstelenség és az előnykeresés bírálata, amely azt mutatja be, hogy az effajta viselkedés milyen következményekkel járhat másokra nézve. A kakaska és a tyukocska ügyessége és ravaszsága ugyan rövid távon előnyhöz juttatja őket, de tartósan sosem vezet boldoguláshoz vagy megbecsüléshez. Az ilyen mesék gyakran arra tanítanak, hogy az önző és kihasználó viselkedés kerülése hosszú távon boldogabb és kiegyensúlyozottabb élethez vezet.
Ez a mese, a „Bitang csőcselék“ a Grimm testvérek gyűjteményéből, egy tipikus példája a tanulságot hordozó, szórakoztató népmeséknek, amelyek tele vannak humorral és bölcsességgel. A nyelvészeti elemzést illetően, a mese gazdag olyan elemekben, amelyek jellemzőek a népmesékre:
Dialógus és élénk párbeszédek: A mese jelentős része párbeszédekre épül, amelyek dinamikussá és élővé teszik a történetet. A kakaska és a tyukocska közötti beszélgetések, valamint a kácsával való konfrontáció mind-mind hozzájárulnak a szereplők karakterének kibontakozásához.
Sztereotip karakterek: A szereplők viselkedése és jellemzőik szterotip, amely segít a mese belső logikájának megértésében. A kakaska és a tyukocska például kissé önzők és leleményesek, míg a kácsa eleinte erélyesen lép fel, de később engedékennyé válik.
Egyszerű, de kifejező nyelvezet: A narráció egyszerű nyelvezetet használ, de a választékosan beépített szólások, mint például „szedtevettézik“, gazdagítják a szöveget. Ezek a kifejezések gyakran a hétköznapi beszédre emlékeztetnek, és közelebb hozzák a történetet a hallgatóhoz vagy az olvasóhoz.
Humor és irónia: A történet humoros helyzetekre és iróniára épít, különösen a vendéglős karaktere kapcsán, aki végül hoppon marad. A helyzetkomikum és az elvárások megfordítása szórakoztatóvá teszi a mesét.
Tanulság és erkölcs: A mese végső soron tanulságos, hiszen a vendéglőst figyelmezteti, hogy ne bízzon meg könnyen a jött-ment népekben, másrészt pedig bemutatja, hogy a furfangos megoldások hogyan járhatnak rövid távú sikerrel.
Ezek az elemek együtt alkotják a Grimm mesék sajátos stílusát, amely évszázadok óta lenyűgözi a gyermekeket és a felnőtteket egyaránt.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 10 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 210 |
| Fordítások | DE, EN, DA, ES, FR, PT, FI, HU, IT, JA, NL, PL, RU, TR, VI, ZH |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 42.5 |
| Flesch-Reading-Ease Index | 23.9 |
| Flesch–Kincaid Grade-Level | 12 |
| Gunning Fog Index | 17.4 |
| Coleman–Liau Index | 12 |
| SMOG Index | 12 |
| Automatizált olvashatósági Index | 8.9 |
| Karakterek száma | 4.995 |
| Betűk száma | 3.946 |
| Mondatok száma | 56 |
| Szavak száma | 800 |
| Átlagos szavak mondatonként | 14,29 |
| Több mint 6 betűs szavak | 226 |
| A hosszú szavak százaléka | 28.3% |
| A szótagok száma | 1.593 |
| Átlagos szótagok szavanként | 1,99 |
| Három szótagú szavak | 234 |
| Százalékos szavak három szótaggal | 29.3% |
