Olvasási idő a gyermekek számára: 9 percek
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vadász. Ez a vadász kiment az erdőbe vadászni s a mint bódorgott az erdőben, egyszerre csak megállott, elkezdett hallgatózni. Sírást hallott, még pedig gyermeksírást. Nosza, elindult abba az irányba, honnét a sírást hallotta s hát csakugyan megtalálta a gyermeket: ott ült egy magas fának két ága közt.
– Hát ez ugyan hogy kerülhetett ide? – tűnődött a vadász. Bizonyosan felkapta a sas s idehozta, nem lehet az másként. Már akárhogy történt, itt nem hagyhatja. Felmászott a fára, levette, haza vitte. Volt neki egy kis leánykája, Rózsika, gondolta ezzel szépen fölnevelkedik. Hiszen éppen jól gondolta, mert a két gyermek úgy megszerette egymást, mintha édes testvérek lettek volna, egyik a másik nélkűl nem tudott ellenni, együtt feküdtek, együtt keltek: úgy éltek, mint két gilice madár. Az ám, a talált gyermeknek Madárka nevet adtak, mivelhogy madár vitte a fára. Nos, mondom, Madárka s Rózsika úgy szerették egymást, mint két gilice madár. Volt azonban a vadásznak egy vén boszorkány szakácsnéja, ez bezzeg nem szerette Madárkát. Egyszer, mikor a vadász nem volt otthon, látja Rózsika, hogy a vén banya nagy szorgosan hordja a kútból a vizet, tölti egy nagy üstbe. Kérdi Rózsika:
– Ugyan bizony, nénike, minek hordja azt a sok vizet?
– Megmondom, ha senki léleknek meg nem mondod.
– Dehogy mondom, dehogy mondom, – fogadkozott Rózsika.
– Hát annak hordom a vizet, hogy holnap reggel, mikor apád vadászni megy, felforralom s megfőzöm benne Madárkát. Hej, édes Istenem, elszomorodott Rózsika, de egy szó nem sok, annyit sem szólt a banyának. Egész éjjel le nem hunyta a szemét, s mikor reggel az apja vadászni ment, felébresztette Madárkát s mondta neki:
– Hallod-e, Madárka, ne hagyj el engem s én sem hagylak el téged.
– Dehogy hagylak, soha, soha! – mondotta Madárka.
– Hát tudd meg, Madárka, hogy a szakácsné forralja a vizet egy nagy üstben s abban meg akar főzni téged. Kelj fel hamar, menjünk világgá. Abban a szempillantásban kiugrottak az ágyból, nagy hirtelen felöltöztek s úgy elszaladtak, hogy a lábuk sem érte a földet. Megy a vén banya a leánykák szobájába, akarja vinni Madárkát, de volt Madárka, nincs Madárka. Az ám: volt Rózsika, nincs Rózsika! De bezzeg megijedt a vén boszorkány. Mit mondjon most a gazdájának, ha hazajön. Elékiabálta a szolgákat az istállóból, küldötte utánuk s keményen meghagyta, hogy haza ne jöjjenek a gyermekek nélkűl. Eközben a gyermekek az erdő szélére értek, ott leültek s látták messziről, hogy jőnek a szolgák, keresik őket. Mondja Rózsika Madárkának:
– Ne hagyj el engem, s én sem hagylak el téged.
– Hát én hogy hagynálak el? Soha, soha!
– Jól van, mondta Rózsika, hát légy te most rózsatővé, én meg rózsa leszek rajtad. Abban a pillanatban rózsatő lett Madárkából s rajta rózsa Rózsikából. Jőnek a szolgák, néznek erre, néznek arra, de nem látnak egyebet, csak a rózsatőt s rajta a rózsát. Haza mentek s mondták, hogy sehol sem látták a gyermekeket, nem is láttak egyebet, csak egy rózsatőt s azon egy rózsát.
– Ejnye, ostobák, – szitkozódott a vén banya, miért nem vágtátok ketté a rózsatőt, a rózsát meg hoztátok volna haza. Tudjátok meg, hogy az a rózsatő Madárka volt s rajta a rózsa Rózsika. Hamar, menjetek vissza, vágjátok ketté a rózsatőt s hozzátok a rózsát haza. Szaladtak is a szolgák, de a gyermekek messziről meglátták s mondta Rózsika:
– Madárka, ne hagyj el engem s én sem hagylak el téged.
– Dehogy hagylak, sohasem hagylak el!
– Legyen hát belőled most templom, én meg oltár leszek benne. Templom lett Madárkából, oltár benne Rózsikából s mikor a szolgák odaértek, nem találtak egyebet, csak a templomot s benne az oltárt. Tűvé tették az egész erdőt, nem találták a gyermekeket, s lefittyent orral hazamentek.
– Mi az! Hát most sem találtátok meg? – förmedt rájuk a vén banya. – Mit láttatok?
– Láttunk egy templomot, abban egy oltárt; egyebet semmit.
– Oh, világ bolondjai! Tudjátok-e, hogy az a templom Madárka, s benne az oltár Rózsika! Szaladjatok vissza, bontsátok le a templomot, törjétek, zuzzátok össze, az oltárt meg hozzátok haza. Szaladtak a szolgák, de a gyermekek messziről meglátták s mondta Rózsika:
– Madárka, ne hagyj el engem s én sem hagylak el téged.
– Ne félj, Rózsika, ne félj, soha el nem hagylak!
– Legyen hát tó belőled, s én meg kacsa leszek rajta. De most már a vén banyának sem volt otthon maradása, a szolgák után surrant s bezzeg ő mindjárt tudta, hányadán van, a mint meglátta a tavat s rajta a kacsát. Uccu, beleszaladt a tóba, hogy kifogja a kacsát, de a kacsa sem vette tréfára, hirtelen megkapta csőrével a vén banya orrát, annál fogva belerántotta a tóba. A vén banya elmerült, többet elé sem kerűlt. Akkor a tóból megint Madárka, a kacsából Rózsika lett. Nem találták helyüket nagy örömükben, hogy megszabadúltak a vén banyától. Haza mentek s azután éltek vígan, boldogan. Holnap Madárka s Rózsika legyen a ti vendégetek.

Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
A „Lelencfiók“ egy klasszikus Grimm-mese, amely bemutatja a testvéri szeretet és az egymás iránti hűség fontosságát. Főszereplői, Madárka és Rózsika, szoros kötelékben állnak egymással, és együtt küzdenek meg a nehézségekkel. A mese a gonosz elleni harcról és a jó győzelméről szól, hiszen a gyermekek végül legyőzik a vén boszorkányt. A mese tanulsága, hogy a szeretet és az összetartás legyőzi a rosszat, és a végén a jó győzedelmeskedik. A történet varázslatos elemeket is tartalmaz, például az átváltozást rózsává, templommá és tóvá, ami még izgalmasabbá teszi a gyermekek kalandját. A történet végén a gyerekek boldogan élnek tovább, megszabadulva a veszélytől.
A „Lelencfiók“ című mese különböző értelmezései különféle szempontok szerint közelíthetők meg. A történet egy tipikus népmesei elemekkel teli alkotás, melyet a Grimm fivérek gyűjtöttek össze. Az alábbiakban néhány lehetséges értelmezési irányt mutatok be:
A testvéri szeretet és hűség: A mese központi motívuma a két gyermek, Madárka és Rózsika közötti szoros kapocs. Történetük a testvéri szeretet és hűség határtalan erejét emeli ki, amely segít nekik legyőzni a nehézségeket és veszélyeket.
A jó és a rossz harca: Mint sok más népmese, ez is bemutatja a jó és a rossz örök küzdelmét. A vén boszorkány a gonoszságot képviseli, míg Madárka és Rózsika az ártatlanságot és a jóságot. A történet végén a jó győzedelmeskedik, amikor a boszorkányt legyőzik és elnyeri méltó büntetését.
Az átváltozás mint menekülési stratégia: Az átváltozások motívuma (rózsatő és rózsa, templom és oltár, tó és kacsa) azt mutatja, hogy az alkalmazkodóképesség és az ötletesség milyen fontos szerepet játszik a veszélyhelyzetek túlélésében. Ez a motívum gyakori a mesékben, ahol a karakterek valamilyen mágikus módon alakot váltanak, hogy elkerüljék az üldözést.
A természet és az ember kapcsolata: A mese szimbolikusan ábrázolja az ember és természet közötti kapcsolatot, ahol a kiszolgáltatott szereplők (a gyerekek) a természethez fordulnak menedékért és védelmet találnak benne.
Emberi gonoszság és irigység: A vén boszorkány szakácsné karaktere az emberi természet sötét oldalát, az irigységet és a rosszindulatot jeleníti meg. Az ő motivációi ellentétben állnak a gyerekek tiszta és ártatlan világával.
Ezek az értelmezések nem kizárólagosak, és a mese további elemzési lehetőségeket is kínálhat a kulturális, pszichológiai vagy szimbolikus megközelítések révén.
Grimm fivérek „Lelencfiók“ című meséjének nyelvészeti elemzése a szöveg szerkezetére, a nyelvi eszközök használatára és a stílusra fókuszál. A mese a hagyományos népmesei motívumokkal dolgozik, és jól példázza a Grimm testvérek mesegyűjteményének nyelvezetét.
Szerkezet és felépítés
Bevezetés: A történet az „Egyszer volt, hol nem volt“ klisével indul, ami a mesék klasszikus nyitánya. Ez a formula a hallgató figyelmét azonnal a mese világába vonja.
Probléma felvetése: A vadász talál egy elhagyott gyermeket, ami az akciót és a további eseményeket beindítja. A mese azonnal bevonja az olvasót egy titokzatos szituációba.
Konfliktus: A fő cselekményszál a vén boszorkány terve Madárka ellen. Ez a szokásos jó és rossz közötti harcot jeleníti meg, ami a mesék gyakori tematikája.
Megoldás és lezárás: Madárka és Rózsika végül legyőzik a boszorkányt, és visszatérve boldogan élnek tovább.
Nyelvi eszközök
Párbeszédek: A történetben szereplő karakterek közti kommunikáció nagyban hozzájárul a cselekmény előrehaladásához. A párbeszédek egyszerűek, mégis informatívak, és hozzásegítik a hallgatót a karakterek motivációinak megértéséhez.
Ismétlések: Az ismétlések használata – például Rózsika és Madárka ígérete („Ne hagyj el engem, s én sem hagylak el téged“) – erősíti a gyerekek közötti kötődést és a történet drámaiságát. Az ismétlés cselekményelemeknél is megjelenik (pl. a gyermekek átváltozásai), ami hangsúlyozza a mese dinamikáját.
Stílus és kifejezésmód
Egyszerűség: Az elbeszélés stílusa egyszerű, ami a gyermekközönség számára könnyen érthetővé teszi a mesét. Az egyszerű mondatszerkezetek és a közvetlen szóhasználat megkönnyítik a történet követését.
Hasonlatok és metaforák: A hasonlatok (például „úgy éltek, mint két gilice madár“) eleven képeket festenek a hallgató elé, és segítenek a karakterek és helyzetek élénk bemutatásában.
Összességében a „Lelencfiók“ mese a Grimm testvérek meséinek jellegzetességeit hordozza, és a nyelvi elemek hatékony használatával kelti életre a mesebeli világot, miközben tanulságot közvetít a szeretetről, a hűségről és a bátorságról.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
---|---|
Szám | KHM 51 |
Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 313 |
Fordítások | DE, EN, DA, ES, FR, PT, FI, HU, IT, JA, NL, PL, RU, TR, VI, ZH |
Björnsson olvashatósági mutatója | 39.6 |
Flesch-Reading-Ease Index | 27.9 |
Flesch–Kincaid Grade-Level | 12 |
Gunning Fog Index | 13.7 |
Coleman–Liau Index | 12 |
SMOG Index | 12 |
Automatizált olvashatósági Index | 7.3 |
Karakterek száma | 4.900 |
Betűk száma | 3.847 |
Mondatok száma | 70 |
Szavak száma | 785 |
Átlagos szavak mondatonként | 11,21 |
Több mint 6 betűs szavak | 223 |
A hosszú szavak százaléka | 28.4% |
A szótagok száma | 1.555 |
Átlagos szótagok szavanként | 1,98 |
Három szótagú szavak | 220 |
Százalékos szavak három szótaggal | 28% |