A három nyelv - Mese Grimm fivérek

Élt egyszer Svájcban egy idős gróf, akinek volt egy egyetlen fia, de az ostoba volt, és semmit sem tudott tanulni. Akkor azt mondta az apa: „Figyelj ide, fiam, semmit sem tudok a fejedbe venni, hadd próbálkozzak, ahogy akarok. El kell innen menned, egy híres úr gondjaira bízlak, aki majd meglátja, mit tud veled kezdeni.” Az ifjút egy idegen városba küldték, és egy egész évet töltött a gazdájánál. Ezen idő elteltével hazatért, és az apja megkérdezte: „Nos, fiam, mit tanultál?” „Atyám, megtanultam, mit mondanak a kutyák, amikor ugatnak.” „Uram, könyörülj rajtunk!” – kiáltotta az apa. „Ez minden, amit megtanultál? Elküldlek egy másik városba, egy másik gazdához.” Az ifjút odavitték, és szintén egy évig maradt ennél a gazdánál.

Amikor visszatért, az apa ismét megkérdezte: „Fiam, mit tanultál?” Így válaszolt: „Atyám, megtanultam, mit mondanak a madarak.” Erre az apa dühbe gurult, és így szólt: „Ó, te elveszett ember, drága időt töltöttél, és semmit sem tanultál; nem szégyelled a szemem elé állni? Elküldlek egy harmadik gazdához, de ha ezúttal sem tanulsz semmit, többé nem leszek az apád.” Az ifjú egy egész évet maradt a harmadik gazdánál is, és amikor hazaért, és az apja megkérdezte: „Fiam, mit tanultál?”, így válaszolt: „Kedves apám, idén megtanultam, mit kuruttyolnak a békák.” Erre az apa dühös haragra gerjedt, felugrott, odahívta embereit, és azt mondta: „Ez az ember már nem a fiam, kiűzöm, és megparancsolom nektek, hogy vigyétek ki az erdőbe, és öljétek meg.” Elővezették, de amikor meg kellett volna ölniük, szánalomból nem tudták megtenni, elengedték, és kivágták egy szarvas szemét és nyelvét, hogy jelképül elvihessék az öregembernek.

Az ifjú tovább bolyongott, és egy idő múlva egy erődhöz ért, ahol szállást kért éjszakára. „Igen” – mondta a vár ura –, „ha lent akarsz aludni az öreg toronyban, menj oda; de figyelmeztetlek, életed kockáztatásával teszed, mert tele van vadkutyákkal, amelyek megállás nélkül ugatnak és vonyítanak, és bizonyos órákban embert kell adni nekik, akit azonnal felfalnak.”

Az egész környék szomorúságban és kétségbeesésben volt miattuk, de senki sem tehetett semmit, hogy megállítsa ezt. Az ifjú azonban nem félt, és így szólt: „Engedjetek le csak az ugató kutyákhoz, és adjatok nekem valamit, amit odadobhatok nekik; nem fognak ártani nekem.” Ahogy ő maga akarta, adtak neki eleséget a vadállatoknak, és levezették a toronyba. Amikor bement, a kutyák nem ugattak rá, hanem barátságosan csóválták a farkukat körülötte, megették, amit eléjük tett, és egyetlen hajszálát sem bántották. Másnap reggel, mindenki ámulására, épségben és sértetlenül kijött, és így szólt a vár urához: „A kutyák a saját nyelvükön elárulták nekem, miért laknak ott, és miért hoznak bajt az országra. El vannak varázsolva, és kötelesek őrizni egy nagy kincset, amely lent van a toronyban, és nem nyugodhatnak, amíg el nem viszik tőlük, és én is a beszélgetésükből megtanultam, hogyan kell ezt tenni.” Erre mindenki, aki ezt hallotta, örvendezett, és a vár ura azt mondta, hogy fiává fogadja, ha sikerül neki. Visszament, és mivel tudta, mit kell tennie, alaposan meg is tette, és egy láda tele arannyal kihozott magával. A vad kutyák vonítása ettől kezdve nem hallatszott többé; eltűntek, és az ország megszabadult a bajtól.

Egy idő múlva a fejébe vette, hogy Rómába utazik. Útközben elhaladt egy mocsár mellett, amelyben számos béka ült és kuruttyolt. Hallgatta őket, és amikor meghallotta, mit mondanak, nagyon elgondolkodott és elszomorodott. Végül megérkezett Rómába, ahol a pápa éppen meghalt, és nagy nehézségekbe ütközött, hogy kit nevezzenek ki utódjául.

Végül megegyeztek abban, hogy azt a személyt válasszák pápává, akit valamilyen isteni és csodálatos jellel tüntetnek ki. És amint ez eldőlt, a fiatal gróf belépett a templomba, és hirtelen két hófehér galamb repült a vállán, és ott ülve maradtak. A papok felismerték benne a fenti jelet, és azonnal megkérdezték tőle, hogy pápa akar-e lenni. Nem volt biztos benne, és nem tudta, hogy méltó-e erre, de a galambok azt tanácsolták neki, hogy tegye meg, és végül igent mondott. Ezután felkenték és felszentelték, és így beteljesedett, amit útközben a békáktól hallott, amelyek annyira meghatották, hogy ő lett Őszentsége, a pápa. Ezután misét kellett énekelnie, és egy szót sem tudott belőle, de a két galamb folyamatosan a vállán ült, és mindent a fülébe mondott.

Facebook

Whatsapp

Messenger Telegram

Olvass el egy 5 perces mesét

A paraszt meg az ördög

A csillagtallérok

A pásztorfiúcska

Tanulj nyelveket. Koppints duplán egy szóra.Tanulj nyelveket kontextusban a Childstories.org és a Deepl.com segítségével.

Információk tudományos elemzéshez