Hans házas - Mese Grimm fivérek

Élt egyszer egy fiatal paraszt, akit Hansnak hívtak, és nagybátyja gazdag feleséget szeretett volna találni neki. Leültette hát Hanst a tűzhely mögé, és nagyon melegre melegítette. Aztán hozott egy fazék tejet és rengeteg fehér kenyeret, adott neki egy fényes, frissen vert fillért, és azt mondta: „Hans, fogd meg erősen azt a fillért, morzsold bele a fehér kenyeret a tejbe, maradj ott, ahol vagy, és ne mozdulj onnan, amíg vissza nem jövök.” „Igen” – mondta Hans –, „megteszem.” Akkor a kérő felvett egy pár régi, foltozott nadrágot, elment egy gazdag paraszt lányához a szomszéd faluba, és azt mondta: „Nem akarsz feleségül menni az unokaöcsémhez, Hanshoz? Találsz majd egy becsületes és értelmes férfit, aki illik hozzád?” A kapzsi apa megkérdezte: „Hogy áll a vagyona? Van kenyere, amit megtörhet?” – Kedves barátom – felelte a kérő –, az öcsémnek kényelmes fekhelye van, szép kis pénze van a kezében, és rengeteg kenyere, amit fel kell törnie, ráadásul pont annyi földje van, mint nekem. (És miközben beszélt, a nadrágjára csapta a foltokat, de abban a vidéken a kisebb földdarabokat is földeknek hívták.) – Ha veszed a fáradságot, hogy hazajössz velem, azonnal meglátod, hogy minden úgy van, ahogy mondtam. A fösvény erre nem akarta elszalasztani ezt a jó alkalmat, és azt mondta: – Ha így van, akkor nincs több kifogásom a házasság ellen.

Így hát a kitűzött napon megtartották az esküvőt, és amikor a fiatal feleség kiment megnézni a vőlegény birtokát, Hans levette vasárnapi kabátját, felvette foltozott hálóingét, és azt mondta: „Elronthatom a szép kabátomat.” Aztán együtt kimentek, és ahol határvonal bukkant elő, vagy mezők és rétek választották el egymástól, Hans az ujjával rámutatott, majd egy nagyobb vagy kisebb foltra csapott a hálóingén, és azt mondta: „Az a folt az enyém, és az is, kedvesem, csak nézd meg!”, ezzel azt értve, hogy a felesége ne a tágas földet bámulja, hanem a ruháját, ami a sajátja volt.

– Valóban ott voltál az esküvőn? – Igen, valóban ott voltam, teljes díszben. A fejdíszem hóból volt; aztán kisütött a nap, és elolvadt. A kabátom pókhálóból volt, és el kellett mennem néhány tövis mellett, amelyek letépték rólam, a cipőm üvegből volt, és nekimentem egy kőnek, mire az azt mondta: „Klink”, és kettétört.

Facebook

Whatsapp

Messenger Telegram

Olvass el egy 5 perces mesét

A róka meg a macska

A csillagtallérok

A három testvér

Tanulj nyelveket. Koppints duplán egy szóra.Tanulj nyelveket kontextusban a Childstories.org és a Deepl.com segítségével.

Információk tudományos elemzéshez