Az óriás és a szabó - Mese Grimm fivérek

Egy bizonyos szabó, aki nagy volt a hencegésben, de nem igazán tudott dicsekedni, elhatározta, hogy egy időre külföldre utazik, és körülnéz a világban. Amint ráérősen elszánta magát, elhagyta műhelyét, és tovább bolyongott, dombokon és völgyeken át, hol ide, hol oda, de mindig csak tovább. Egyszer, amikor kint volt, a kék távolban egy meredek dombot pillantott meg, mögötte pedig egy felhőkig érő tornyot, amely egy vad, sötét erdőből emelkedett ki. „Mennydörgés és villámlás!“ – kiáltotta a szabó -, „mi ez?“ – és mivel a kíváncsiság erősen hajtotta, merészen odament.

De ami arra késztette a szabót, hogy a közelébe érve kinyitotta a szemét és a száját, az az volt, hogy látta, hogy a toronynak lábai vannak, egyetlen szökkenéssel átugrott a meredek dombon, és most mindenható óriásként állt előtte. „Mit akarsz itt, te apró légyláb?” – kiáltotta az óriás olyan hangon, mintha mindenfelől mennydörögne. A szabó nyöszörögve mondta: „Csak körül akarok nézni, hogy kereshetek-e magamnak egy kis kenyeret ebben az erdőben.” „Ha ezt akarod” – mondta az óriás –, „akkor kaphatsz helyet nálam.”

– Ha muszáj, miért ne? Milyen bért kapjak? – Majd meghallgatod, milyen bért kapsz. Évente háromszázhatvanöt nap, és ha szökőév van, akkor még egy. Megfelel ez neked? – Rendben – felelte a szabó, és arra gondolt magában –, hogy az embernek a ruhájához kell igazítania a kabátját; megpróbálok elmenekülni, amilyen gyorsan csak tudok. Erre az óriás így szólt hozzá: – Menj, kis rongyos kölyök, és hozz nekem egy korsó vizet.

– Nem lenne jobb, ha mindjárt elhoznám magát a kutat is, meg a forrást is? – kérdezte a hencegő, és a kancsóval a vízhez ment. – Micsoda! A kutat is, meg a forrást is! – morogta az óriás a szakállába révedve, mert kissé bohóckodó és ostoba volt, és félni kezdett. – Az a fickó nem bolond, varázsló lakik a testében. Vigyázz, öreg Hans, ez nem neked való szolga! Miután a szabó meghozta a vizet, az óriás megparancsolta neki, hogy menjen be az erdőbe, vágjon ki néhány fadarabot, és hozza vissza őket. – Miért ne hozná el az egész erdőt egyszerre, egyetlen csapással? Az egész erdőt, fiatalt és öreget, mindennel, ami benne van, durvával és simával egyaránt? – kérdezte a kis szabó, és elment fát vágni. – Micsoda! Az egész erdőt, fiatalt és öreget, mindennel, ami benne van, durvával és simával egyaránt, és a kutat is, meg a forrását is! – morogta a hiszékeny óriás a szakállába révedve, és még jobban megrémült. – A fickó sokkal többet tud, mint almát sütni, és egy varázslót rejt magában. Vigyázz, öreg Hans, ez nem neked való szolga! Miután a szabó behozta a fát, az óriás megparancsolta neki, hogy lőjön le két-három vaddisznót vacsorára. – Miért nem lőnek le inkább ezret egyszerre, és hozzák ide mindet? – kérdezte a hivalkodó szabó. – Micsoda? – kiáltotta a félénk óriás nagy rémülettel. – Hagyd békén ma éjjel, és feküdj le pihenni!

Az óriás annyira megijedt, hogy egész éjjel azon tűnődött, mi lenne a legjobb módja annak, hogy megszabaduljon ettől az átkozott, varázsló szolgától. Az idő hozza a tanácsot. Másnap reggel az óriás és a szabó egy mocsárba mentek, amelyet körülötte fűzfa állt. Akkor az óriás így szólt: „Figyelj ide, szabó, ülj le az egyik fűzfaágra, mindenekelőtt azt szeretném látni, hogy elég nagy vagy-e ahhoz, hogy lehajolj.” A szabó hirtelen ráült, visszatartotta a lélegzetét, és annyira elnehezítette magát, hogy az ág lehajlott. Amikor azonban kénytelen volt levegőt venni, az ág (mert sajnos nem tette zsebre a libáját) olyan magasra repítette a levegőbe, hogy soha többé nem látták, és ez az óriás nagy örömére. Ha a szabó nem esett le újra, akkor biztosan a levegőben lebeg.

Facebook

Whatsapp

Messenger Telegram

Olvass el egy 5 perces mesét

A pásztorfiúcska

A három testvér

A csillagtallérok

Tanulj nyelveket. Koppints duplán egy szóra.Tanulj nyelveket kontextusban a Childstories.org és a Deepl.com segítségével.

Információk tudományos elemzéshez